A szétszóródott Írmagok EGY-MÁSra találása

Egymásra találni



Mindannyian, akik e csodás bolygón az Életfának szélsodorta magvaiból felcseperedtünk, valahol magunkban hordozzuk a vágyainkat, hogy legalább zsenge ágaink egymásba kapaszkodhassanak.
Együtt élni, az EGY-másáért! Kölcsönös támasszal, az élet kisebb és nagyobb viharai sokkalta elviselhetőbbé válnak!
Talán nem is vagyunk olyan elérhetetlen távolságban egymástól!
Az is lehet, hogy nem csak a karunk képes segítséget adni a MÁS-oknak, hanem a kiáradó Gondviselés!

Köztünk élnek azok, kik értik Hermészt, ki a Smaragd-tábla örökérvényű üzenetében az Unio Misztika valamennyi lényegi titkát feltárta.
Hermész Triszmegisztosz utalt arra is, hogy a világ részei, így maga az ember is: - alászáll a mennyből – mint az égi ideák szülötte -, felemelkedik a földről – mint a föld evolúciójában érlelődött tudatossá váló lény -, ÉS ISMÉT visszatér a földre, hogy az alsó és felsőbbrendű erőihez hozzájusson!
Ekkor a mennyekből leszállt lélek, a tudatos szolgálatok által kínált leghatalmasabb élményt kapja: a dicsőség-ét.
Ez az átszellemültség - az Egység szolgálata - nem más, mint a Mesterek Útja!

Soha sem volt a saját korszakában irigyelt, és „jól kifizető” ez az út!
Meghasonlással, elutasítással, értetlenséggel, mindennapos változásokkal teli, sokszor pedig vérrel és verítékkel áztatott a Mesterek Útja!
De minden ismeretem szerint, egyszer sem volt olyan hatalmas forgalom ezen az úton, mint éppen a napjainkban!
Még ma is szűk ez a pálya. Ma már az Úton járók, ha a szembejövőkkel ütköznek, nem ölik-ellökik, hanem megölelik akivel találkoznak. És kérdik ama Másikat; Testvér, te merre tartasz?

Közöttünk élnek még magányos remeték, világtól – látszólag – elvonult „imamalmok”.
Lehet, hogy nem is kevés az ő közreműködésük abban, hogy mára a „még a kövek is újra beszélni kezdenek”.
A legősibb lelkek, a mennyből alászállók, a kilélek-zők, kik biztos alapot teremtettek a mai ember számára.
A neutrális, valódi részünk is itt van ezen a földön. Segít, hogy a szolgáló ősi lélek közölhesse a világgal, hogy már tudja, miért és kiért működik ez a világ!
De az ő „Életfa-ágaikat” legalább úgy tépik a fagyos szelek, mint a miénket, az emberi közösségekben, a városokban, falvakban.

Az előzőektől párhuzamosan élnek, de hazánkban sokszorta többen vannak az evolúciótól és a tudománytól kitanult belélek-zők, magukénak kisajátított tudásból, „Én lettem az Isten” erejétől duzzadva, de a jó szándékkal emelkedők.
A neutrális, valódi részünk is itt van ezen a földön. Segít, hogy a birtokló lelkek megérthessék és közölhessék, hogy már tudják azt, hogyan és mitől működik a világegyetem.

Ébrednek lappangó képességeink. Látásmódunk tisztulni kezd, s teret kívánunk engedni a lelkünk valódi erőforrásának, Ős-TEN-magunknak!
Közöttünk élnek néha a saját családunkban, ismerős körökben azok, kik nem tudják ma még azt, hogy valójában kik is ők! Mint a tyúkanyók szárnya alatt rejtező hattyúfiókák!
Még a söntések pultjait támasztják, vagy segélyért állnak sorban, vagy a pszichiátrián eltompított tudattal tengetik napjaik nagy részét. Megdöbbentő, hogy talán a legértékesebb szemekre rakódik rá a legvaskosabb hályog!
Lehet, hogy ez nem is véletlen?

A szunnyadó fényhozók jellemzői:
- A Lázadó. Egyetlen lélek sem lehet maradéktalanul elégedett azzal a világi káosszal, melynek átrendezésére született! Olykor indulatoktól hevesen, lázat adó. A begyepesedett világrend nem díjazza őt.
/Ugyanakkor örök érvényű, hogy egyetlen ébredező lélek sem képes rendet tenni még a legkisebb környezetében, addig, míg fel nem ismeri valódi önmagát és nem éli meg a belső egyensúlyt./

- A Megbocsátó. Még nem a hatalmának ismerete szerint kegyelmes, hanem gyengesége szerint elnéző.

- Az Alkotó. Egyetlen, a Mennyekből visszatérő, de még szunnyadó lélek sem valami és valaki ellen tesz, amikor valami, valaki mellett cselekszik! Az ideákat hozza ideát, mikor az önképzés által kiteljesedik, valamely nagy élményből születő művészeti, vagy tudományos ágon.

Az ébredezők ekkor már:
- Látják, hogy a káosz a legnagyobb táptalaja a újjászülető Rendnek!
- Látják, hogy Ős-TEN maguk és nem személy-önmaguk a hiteles orvosság, a világok fájó sebeire!
- Látják, hogy a kitaszított, kiszakított rész-ek „EGY-gyé” válva új, magasztos minőséget nyernek!

Mindkét világelvben élők között sokan ébredeznek! Előbb az ÖN-tudatra, saját szorgalmuk által, majd Ős-TEN tudata lel rájuk, az Ég adománya által.

Ébredezők még csak másokra érzik érvényesnek ezeket a változásokat, mert hitben gyengék, tudásban kérdésekkel teltek, személyes tapasztalatoktól – kishitűség miatt –még visszarettennek.
Szó szerint, és nem szív szerint élik az imát: …Uram, nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj!
Azonban máris hozzásegíthetnek másokat mindahhoz, amit még nem engednek meg maguknak!
Vagy mint kutató lángelmék, felülírják a mai tudományos doktrínákat, egyszerű, olcsón előállítható felfedezéseikkel. Csupán nem képesek azt üzletileg kamatoztatni ma, a közeljövőben használható fantasztikus találmányokat.
Mindketten elhaladnak a Teljesség sokszínűsége mellett, kihagyva a Jelen szent pillanatát és lehetőségeit, mert vélt, vagy valós Tökéletességet keresnek maguknak, valahol a jövőben.
Javaslatuk mitől is éledhet termővé más emberekben?
Csakis a lélekben méltó tud meglátni vagy megmutatni bármit a méltóságból! S Ők, már azok! Fényük úgy éleszt, keltet, mint az infra lámpa láthatatlan, de meleg sugara a kiscsibéket a keltetőfarmon.

A Tudók pedig már túl vannak a Hiten, megismerésből fakadó Tudáson, és már életük sokrétű szerepein át képesek azt hitelesen megjeleníteni itt, az anyagi világban. A mennyei Vágyak eszményképet teremtettek, melyek a megvalósulás pillanatában Tapasztalattá érnek.
Így szellemül át az anyag, s a matéria az isteni ideák mátrixává nemesül.

A Tudó már nem személy, hanem valódi - Jelenség!
Mesterek Mestere az, ki a két, elkülönültnek látszó világnézetet a Szeretet szent násza által egységes Egészként egyesíti. Hitből és megismerésből épít Új Földet a jövő isteni gyermekei számára.

Ezen jellemzők szerint keressük, szeressük egymást.
Napról-napra máris rendezzük be az Új Földet gondolatban, és még ma találjuk meg mindazokat, kikkel szívesen lennénk már most is szomszédok!
A közös gondolat, az erősödő tudatmező kvantummechanikai változásokat okoz a világi tudományos megismerésben, mely hasadást kelt a sokszor betonná merevedő vallási dogmák kárpitján.
S ezen Új Földön, a számtanóráinkon, kémia és fizikaórán isteni törvényeket tanulunk, Tudást és Életörömet merítve hozzá,
közvetlenül az Isteni Szeretet Forrásából.

Írnák, 2010. nov. 16.

Helyreigazítás az emberiségnek a "főszerkesztő" Úr-tól

>> A te utazásod nem egy végtelen ISTENKERESÉS,hanem Isten végtelen MEGTAPASZTALÁSA.<<
Forrás: Neale Donald Walsch; Istennel az öröklétben c. könyv.

A Nő, az Anya és az Istennő földi csodái

A Nőt csodálom


Házat és Hazát a nemző, a Férfi teremt!

Otthont és a Hont csak a Nő adja a családnak és a Nemzetnek!


Ha egy országban a Nő boldogtalan, ott mindenki hontalan!



Írnák 2010. 10. 27.

Felismerni a valóságot: Tudd használni az áramló szeleket!

Lehet, hogy csak azt fedjük fel, melyet érzékszerveink közvetítenek?
Kérdezem, hogy látott már valaki - szelet?
Lehet, hogy csak annak - hatását?
Nem láthatjuk emberként azt, ami valódi!
Port, párákból gyúrt, rohanó felhőket, vihar korbácsolta hullámokat, szél szagatta faágakat... De kérdem ismét: Látta valaki a Szelet?

Novellák, versek, mind valóságból épült misztériumok. Mindannyian az életem tapasztalatai által felhőkké formázódott szélfútta alakzatok.
Őket is hajtja azon Szél, mely mindenhol fú, melytől mindig sodródik hajónk valamely világnak egyik kikötője felé. Lehet, hogy már unod a felszínen való kényszeres ide-oda sodródást?
Lehet, hogy ki akarod bontani Te már most a vitorlákat?

Minden ide elhelyezett írás, egy útvonal és egy kikötő.
Lehet, hogy éppen arrafelé tartasz, melyre én is.
Ha akarod, legyél társam egy kis időre, és érezd jól magad!

Üdvözöl: Írnák, 2010. 10. 02. 0:28

Kenyér és Fény

Őseink tudása által megértettük azt,  miként lett a Fényből Kenyér.
A mi dolgunk az, hogy megmutassuk az utánunk jövőknek, miként lesz
a Kenyérből ismét Fény.

Hagyományból sarjad a Nemzet.

A Föld és az Ég között élni




Magyar hagyományok





A Föld és az Ég között élünk, mi emberek. Valós és átvitt értelemben egyaránt.

Talpunk alatt szilárdan az áll az ősanyagból gyúrt bolygó, melyből kiemelkedtünk. Már nem a talajjal párhuzamosan állunk, miként a négylábú állatok, hanem törzsünket a bennünk megszült Életfának mintájára, a talaj és az ég közé felállva betelepszünk.

Jó, ha tudjuk, miként kapcsolódik az évmilliárdok óta fejlődő Föld a belé hatoló gyökérrel. Ez az ismeret a hagyományápolás művészete.

Hagymák is hasonlatosan az elkövetkező évekre átviszik az előző év erejét, hogy a következőben magot neveljenek. Vannak időszakok, míg a természet téli – az év betelő – szakán pihennek, majd a kozmikus rendnek megfelelően, a tavaszra szárba szökkennek.

Hagymáknak és hagyományoknak egyaránt vannak aktív és passzív időszakai. Fényben és melegségben történő felüdülés ébresztéssel jár együtt. Jó ekkor figyelmet a gyökerekre, ősi ültető, kapcsolódási módra ráterelni. Azonban ne ragadjunk bele ebbe az ősmintákba, mert a hajtások a felfelé törekvés idejét érik meg!

Céljuk a lágy és fás szárú növénynek, emberi törzseknek egyaránt hasonló: Élettel teli utódlást teremteni a jövő számára. Benne a múlt és a jelen valamennyi tapasztalatával, magává váló bölcsesség, a Mag születik meg.

Hagyomány őrzők és ápolók tiszteletére írom ezeket a hasonlatosságokat, hogy ők is természet szerint gyakorolják a nemzeti gyökereink felismerését.

Ne merevedjenek meg a múltbéli dolgok ismereténél!

Lássák azt, hogy tartást és táplálékot ad a gyökérzet – szerteágazón, mint a családunk ősatyái, anyái -, de törzs és szálak, ágak hajtanak csupán az Ég felé. Minden ág az Ég fényességére vágyik, felfelé törekszik, hogy a Fényben a Föld nedveit életté alakítsa át, itt a felszínen. Ebben a köztes állapotban - égi és földi állapotok között -, beérik a Mag, mely a jövő teremtésének lehetősége.

Minden részlet egyaránt fontos, a mai magyarságunk gyökerétől, nemzetünk törzsén át, családi elágazások friss rügyeiből bimbózó személyes virágig. Minden sejtje tegye a saját dolgát; ki tápláljon, valaki tartson és más pedig virágozzék, elhivatottság szerint.



Ne felejtsük: A gyümölcsök a Fény felé törekvő ágakon érnek!



Hagyjuk a Gondviselésre, ha olykor rendezni kívánja vesszőinket. Néha ritkítva, kurtítva azokat a vadhajtásokat, melyek nem szolgálják a termékeny jövőt.



Írnák



2010. 06. 27.

Művelni Eget és Földet egyaránt

Eget és Földet egyszerre, EGY-szerűen kell művelni.
Művelni pedig műveletlen nem képes. De az sem, aki birtokolni akarja a kettő közül, csak az egyik világot. Ha a Földet szerzed meg hatalommal, áldott esővel nem öntözi  többé az Ég.
Ha meghódítod az Eget, elsorvad tested, otthonod, hazád, csak lebegsz, végül teljesen talajt vesztetté válsz. Földnek és az Égnek ne birtokosa, hanem Örök Gazdája legyél. Birtokolni csak az akar, aki nem tudja azt, hogy Fent és Lent az EGY, s az már most is az övé.

Utolsó írmagokat vesd el itt, hazádban, házad körül a kiskertetben. Ápold, szeresd, szolgáld, teljes szívedből! Ezt és így, csak az a Gazda teszi, ki a jelenben él. Hálás, mert tudja, hogy az a picinyke Mag e Szent Föld-ben sarjad, s a Földanya testétől gyarapszik. Hálás, mert az Ég megöntözi, melegséget, fényességet és levegőt biztosít. E két csodás erő együtt működik a gondozó felelős munkájával.
A jó Gazda langy esők után nem rest, eltávolítja a nemeset fojtogató gyomot.
Az te Írmagod gyökere is életed végéig a talaj szintje alatt rejtezik, erővel és táplálón,  miként a nemzetünk múltja meséinkben és dalainkban. Ne feledd ezt, de tudd, hogy jövőd gyümölcsét, annak magvait a Fény felé nyíló, tündöklő virágaid hozzák el. Mindehhez a Nép ad erőt, a mindÉn, ki Egy-formán helyt áll, úgy teremt ételt és Életet, akár a Nap táplálta bűvös levél.