Mily szép gondolat: Az élet teli van misztériummal!
Mégis, mily sekélyes, mert hogyan tudnánk megláttatni azt, mely az elmének felfoghatatlan?
A harmatcsepp miként beszélhet szülőotthonáról, az óceánról?
Az óceán miként beszélhet - az őérte megizzadó - bolygó léptékű Ősforrásról, melynek ősanyja - a múltnak és a kozmikus térnek végtelen mélységében - még ma is változatlanul felbuzog?
Ez, a világ ÍZének és VÍZének méhe, miként szólhat az Életről?
Lehet, hogy valódibb így: - Az Élet maga a Misztérium!
Ezen Misztérium felülmúlhatatlan csodája, hogy az élet forgatagában öntudatra lel a csillagokban salakként feldúsult por, földdé, majd emberré lett, s már nem csak „amott, kint“ , hanem „emitt, bent“ meglelé az alkotóját, Istent! Az elsötétült por dolga, hogy az éltető vízben oldva, áttetsző, élő szövetté szerveződjön, és végül megvilágosultként szövétnekké válva, ismét Fénnyé lehessen!
A Misztérium helye a mese-tér, az élő Lény a Mester, a „más“ igéző mestere!
Személy szerint ki is a Mester?
Az EGY-Másra találás szerelmes extázisának gyermeke: MIND-EGY !
Bejegyezte: Írnák
2011. május 22., vasárnap
Kedves
Látogató!
Gondolatok a nap végén - című oldalon készítem mostanság az újabb írásokat.
Elképzelésem szerint a Főoldal üzenete továbbra is élő.
Üdvözlöm azon Egység-tudatú lelkeket, kik átmentették az univerzális Tudás megannyi tápláló részletét, ide és most, a Földanyánk és az emberiség javára.
Üdvözlöm azokat a Magyar Szellemi Testvéreket, kik átmentették eddigi írásaimat, vagy részleteit. Továbbra is megosztható, névvel, vagy név nélkül egyaránt.
Külön megnevezés nélkül jelzem, hogy én is rátaláltam a gyűjtő csomópontokként működő, igen igényesen működtetett blogokra, hun-lapokra, már általam ismert nevekre és írásokra, filmekre.
Jó dolog társakra lelni! Ráleltem az egymással közeli rokonságú üzeneteke, melyek ugyanazon Egy-ből szólnak Mind-Én-hez és találtak meghallgatásra, lejegyzésre, ezért hasonlóak. Hiszen "akiknek már füle van az hallja"...olykor pedig írja.
Azon lelkes emberek, kik olvasták az Írmagok keressük egymást cikket, vegyék személyes meghívásnak is azt. Továbbra se higgyetek a véletlennek, hisz az: valótlan!
Ez most Néked szól!
Nyár jön, nyaralóhelyen lakom, sok embert, azaz lelki Testvért tudok szállásolni otthonomban. Környékben nagyszerű elvonulóhelyekkel bír a Börzsöny. Összeülhetnénk olykor, az "EGY-ÜGYűek", hogy a sokféle nézőpontunkból kialakítsuk azt az elképzelést, melyet mi, a Jövő Istenének kívánnánk megismerni.
Szerintem az egyéni tévedhetetlenségek, személyes dicsőségek ideje lejárt, miként az Istentől való táv-(tév-)korszaka szintúgy.
És a MI Országunk jön el! Magyaroknak és az emberiségnek!
Tegyük bele beszélgetéseinkbe minden - általunk ismert - részletet, mint az elefántot több oldalról vizsgálódó vakok tették meg a tanmesében. (A lábat, fület, farkat, ormányt és ki tudja mit megragadó - és el sem engedő - keresők, külön nem tudják felismerni azt az élő, tökéletesen működő egységet. Tudjátok, MIND, -nyájan EGY-ek vagyunk! )
Szeretettel üdvözletét küldi a "nyájhoz" :
Írnák > irmagok@gmail.com
2011. május 22.
Gondolatok a nap végén - című oldalon készítem mostanság az újabb írásokat.
Elképzelésem szerint a Főoldal üzenete továbbra is élő.
Üdvözlöm azon Egység-tudatú lelkeket, kik átmentették az univerzális Tudás megannyi tápláló részletét, ide és most, a Földanyánk és az emberiség javára.
Üdvözlöm azokat a Magyar Szellemi Testvéreket, kik átmentették eddigi írásaimat, vagy részleteit. Továbbra is megosztható, névvel, vagy név nélkül egyaránt.
Külön megnevezés nélkül jelzem, hogy én is rátaláltam a gyűjtő csomópontokként működő, igen igényesen működtetett blogokra, hun-lapokra, már általam ismert nevekre és írásokra, filmekre.
Jó dolog társakra lelni! Ráleltem az egymással közeli rokonságú üzeneteke, melyek ugyanazon Egy-ből szólnak Mind-Én-hez és találtak meghallgatásra, lejegyzésre, ezért hasonlóak. Hiszen "akiknek már füle van az hallja"...olykor pedig írja.
Azon lelkes emberek, kik olvasták az Írmagok keressük egymást cikket, vegyék személyes meghívásnak is azt. Továbbra se higgyetek a véletlennek, hisz az: valótlan!
Ez most Néked szól!
Nyár jön, nyaralóhelyen lakom, sok embert, azaz lelki Testvért tudok szállásolni otthonomban. Környékben nagyszerű elvonulóhelyekkel bír a Börzsöny. Összeülhetnénk olykor, az "EGY-ÜGYűek", hogy a sokféle nézőpontunkból kialakítsuk azt az elképzelést, melyet mi, a Jövő Istenének kívánnánk megismerni.
Szerintem az egyéni tévedhetetlenségek, személyes dicsőségek ideje lejárt, miként az Istentől való táv-(tév-)korszaka szintúgy.
És a MI Országunk jön el! Magyaroknak és az emberiségnek!
Tegyük bele beszélgetéseinkbe minden - általunk ismert - részletet, mint az elefántot több oldalról vizsgálódó vakok tették meg a tanmesében. (A lábat, fület, farkat, ormányt és ki tudja mit megragadó - és el sem engedő - keresők, külön nem tudják felismerni azt az élő, tökéletesen működő egységet. Tudjátok, MIND, -nyájan EGY-ek vagyunk! )
Szeretettel üdvözletét küldi a "nyájhoz" :
Írnák > irmagok@gmail.com
2011. május 22.
Bejegyezte: Írnák
2010. november 16., kedd
Egymásra
találni
Mindannyian, akik e csodás bolygón az Életfának szélsodorta magvaiból felcseperedtünk, valahol magunkban hordozzuk a vágyainkat, hogy legalább zsenge ágaink egymásba kapaszkodhassanak.
Együtt élni, az EGY-másáért! Kölcsönös támasszal, az élet kisebb és nagyobb viharai sokkalta elviselhetőbbé válnak!
Talán nem is vagyunk olyan elérhetetlen távolságban egymástól!
Az is lehet, hogy nem csak a karunk képes segítséget adni a MÁS-oknak, hanem a kiáradó Gondviselés!
Köztünk élnek azok, kik értik Hermészt, ki a Smaragd-tábla örökérvényű üzenetében az Unio Misztika valamennyi lényegi titkát feltárta.
Hermész Triszmegisztosz utalt arra is, hogy a világ részei, így maga az ember is: - alászáll a mennyből – mint az égi ideák szülötte -, felemelkedik a földről – mint a föld evolúciójában érlelődött tudatossá váló lény -, ÉS ISMÉT visszatér a földre, hogy az alsó és felsőbbrendű erőihez hozzájusson!
Ekkor a mennyekből leszállt lélek, a tudatos szolgálatok által kínált leghatalmasabb élményt kapja: a dicsőség-ét.
Ez az átszellemültség - az Egység szolgálata - nem más, mint a Mesterek Útja!
Soha sem volt a saját korszakában irigyelt, és „jól kifizető” ez az út!
Meghasonlással, elutasítással, értetlenséggel, mindennapos változásokkal teli, sokszor pedig vérrel és verítékkel áztatott a Mesterek Útja!
De minden ismeretem szerint, egyszer sem volt olyan hatalmas forgalom ezen az úton, mint éppen a napjainkban!
Még ma is szűk ez a pálya. Ma már az Úton járók, ha a szembejövőkkel ütköznek, nem ölik-ellökik, hanem megölelik akivel találkoznak. És kérdik ama Másikat; Testvér, te merre tartasz?
Közöttünk élnek még magányos remeték, világtól – látszólag – elvonult „imamalmok”.
Lehet, hogy nem is kevés az ő közreműködésük abban, hogy mára a „még a kövek is újra beszélni kezdenek”.
A legősibb lelkek, a mennyből alászállók, a kilélek-zők, kik biztos alapot teremtettek a mai ember számára.
A neutrális, valódi részünk is itt van ezen a földön. Segít, hogy a szolgáló ősi lélek közölhesse a világgal, hogy már tudja, miért és kiért működik ez a világ!
De az ő „Életfa-ágaikat” legalább úgy tépik a fagyos szelek, mint a miénket, az emberi közösségekben, a városokban, falvakban.
Az előzőektől párhuzamosan élnek, de hazánkban sokszorta többen vannak az evolúciótól és a tudománytól kitanult belélek-zők, magukénak kisajátított tudásból, „Én lettem az Isten” erejétől duzzadva, de a jó szándékkal emelkedők.
A neutrális, valódi részünk is itt van ezen a földön. Segít, hogy a birtokló lelkek megérthessék és közölhessék, hogy már tudják azt, hogyan és mitől működik a világegyetem.
Ébrednek lappangó képességeink. Látásmódunk tisztulni kezd, s teret kívánunk engedni a lelkünk valódi erőforrásának, Ős-TEN-magunknak!
Közöttünk élnek néha a saját családunkban, ismerős körökben azok, kik nem tudják ma még azt, hogy valójában kik is ők! Mint a tyúkanyók szárnya alatt rejtező hattyúfiókák!
Még a söntések pultjait támasztják, vagy segélyért állnak sorban, vagy a pszichiátrián eltompított tudattal tengetik napjaik nagy részét. Megdöbbentő, hogy talán a legértékesebb szemekre rakódik rá a legvaskosabb hályog!
Lehet, hogy ez nem is véletlen?
A szunnyadó fényhozók jellemzői:
- A Lázadó. Egyetlen lélek sem lehet maradéktalanul elégedett azzal a világi káosszal, melynek átrendezésére született! Olykor indulatoktól hevesen, lázat adó. A begyepesedett világrend nem díjazza őt.
/Ugyanakkor örök érvényű, hogy egyetlen ébredező lélek sem képes rendet tenni még a legkisebb környezetében, addig, míg fel nem ismeri valódi önmagát és nem éli meg a belső egyensúlyt./
- A Megbocsátó. Még nem a hatalmának ismerete szerint kegyelmes, hanem gyengesége szerint elnéző.
- Az Alkotó. Egyetlen, a Mennyekből visszatérő, de még szunnyadó lélek sem valami és valaki ellen tesz, amikor valami, valaki mellett cselekszik! Az ideákat hozza ideát, mikor az önképzés által kiteljesedik, valamely nagy élményből születő művészeti, vagy tudományos ágon.
Az ébredezők ekkor már:
- Látják, hogy a káosz a legnagyobb táptalaja a újjászülető Rendnek!
- Látják, hogy Ős-TEN maguk és nem személy-önmaguk a hiteles orvosság, a világok fájó sebeire!
- Látják, hogy a kitaszított, kiszakított rész-ek „EGY-gyé” válva új, magasztos minőséget nyernek!
Mindkét világelvben élők között sokan ébredeznek! Előbb az ÖN-tudatra, saját szorgalmuk által, majd Ős-TEN tudata lel rájuk, az Ég adománya által.
Ébredezők még csak másokra érzik érvényesnek ezeket a változásokat, mert hitben gyengék, tudásban kérdésekkel teltek, személyes tapasztalatoktól – kishitűség miatt –még visszarettennek.
Szó szerint, és nem szív szerint élik az imát: …Uram, nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj!
Azonban máris hozzásegíthetnek másokat mindahhoz, amit még nem engednek meg maguknak!
Vagy mint kutató lángelmék, felülírják a mai tudományos doktrínákat, egyszerű, olcsón előállítható felfedezéseikkel. Csupán nem képesek azt üzletileg kamatoztatni ma, a közeljövőben használható fantasztikus találmányokat.
Mindketten elhaladnak a Teljesség sokszínűsége mellett, kihagyva a Jelen szent pillanatát és lehetőségeit, mert vélt, vagy valós Tökéletességet keresnek maguknak, valahol a jövőben.
Javaslatuk mitől is éledhet termővé más emberekben?
Csakis a lélekben méltó tud meglátni vagy megmutatni bármit a méltóságból! S Ők, már azok! Fényük úgy éleszt, keltet, mint az infra lámpa láthatatlan, de meleg sugara a kiscsibéket a keltetőfarmon.
A Tudók pedig már túl vannak a Hiten, megismerésből fakadó Tudáson, és már életük sokrétű szerepein át képesek azt hitelesen megjeleníteni itt, az anyagi világban. A mennyei Vágyak eszményképet teremtettek, melyek a megvalósulás pillanatában Tapasztalattá érnek.
Így szellemül át az anyag, s a matéria az isteni ideák mátrixává nemesül.
A Tudó már nem személy, hanem valódi - Jelenség!
Mesterek Mestere az, ki a két, elkülönültnek látszó világnézetet a Szeretet szent násza által egységes Egészként egyesíti. Hitből és megismerésből épít Új Földet a jövő isteni gyermekei számára.
Ezen jellemzők szerint keressük, szeressük egymást.
Napról-napra máris rendezzük be az Új Földet gondolatban, és még ma találjuk meg mindazokat, kikkel szívesen lennénk már most is szomszédok!
A közös gondolat, az erősödő tudatmező kvantummechanikai változásokat okoz a világi tudományos megismerésben, mely hasadást kelt a sokszor betonná merevedő vallási dogmák kárpitján.
S ezen Új Földön, a számtanóráinkon, kémia és fizikaórán isteni törvényeket tanulunk, Tudást és Életörömet merítve hozzá,
közvetlenül az Isteni Szeretet Forrásából.
Írnák, 2010. nov. 16.
Mindannyian, akik e csodás bolygón az Életfának szélsodorta magvaiból felcseperedtünk, valahol magunkban hordozzuk a vágyainkat, hogy legalább zsenge ágaink egymásba kapaszkodhassanak.
Együtt élni, az EGY-másáért! Kölcsönös támasszal, az élet kisebb és nagyobb viharai sokkalta elviselhetőbbé válnak!
Talán nem is vagyunk olyan elérhetetlen távolságban egymástól!
Az is lehet, hogy nem csak a karunk képes segítséget adni a MÁS-oknak, hanem a kiáradó Gondviselés!
Köztünk élnek azok, kik értik Hermészt, ki a Smaragd-tábla örökérvényű üzenetében az Unio Misztika valamennyi lényegi titkát feltárta.
Hermész Triszmegisztosz utalt arra is, hogy a világ részei, így maga az ember is: - alászáll a mennyből – mint az égi ideák szülötte -, felemelkedik a földről – mint a föld evolúciójában érlelődött tudatossá váló lény -, ÉS ISMÉT visszatér a földre, hogy az alsó és felsőbbrendű erőihez hozzájusson!
Ekkor a mennyekből leszállt lélek, a tudatos szolgálatok által kínált leghatalmasabb élményt kapja: a dicsőség-ét.
Ez az átszellemültség - az Egység szolgálata - nem más, mint a Mesterek Útja!
Soha sem volt a saját korszakában irigyelt, és „jól kifizető” ez az út!
Meghasonlással, elutasítással, értetlenséggel, mindennapos változásokkal teli, sokszor pedig vérrel és verítékkel áztatott a Mesterek Útja!
De minden ismeretem szerint, egyszer sem volt olyan hatalmas forgalom ezen az úton, mint éppen a napjainkban!
Még ma is szűk ez a pálya. Ma már az Úton járók, ha a szembejövőkkel ütköznek, nem ölik-ellökik, hanem megölelik akivel találkoznak. És kérdik ama Másikat; Testvér, te merre tartasz?
Közöttünk élnek még magányos remeték, világtól – látszólag – elvonult „imamalmok”.
Lehet, hogy nem is kevés az ő közreműködésük abban, hogy mára a „még a kövek is újra beszélni kezdenek”.
A legősibb lelkek, a mennyből alászállók, a kilélek-zők, kik biztos alapot teremtettek a mai ember számára.
A neutrális, valódi részünk is itt van ezen a földön. Segít, hogy a szolgáló ősi lélek közölhesse a világgal, hogy már tudja, miért és kiért működik ez a világ!
De az ő „Életfa-ágaikat” legalább úgy tépik a fagyos szelek, mint a miénket, az emberi közösségekben, a városokban, falvakban.
Az előzőektől párhuzamosan élnek, de hazánkban sokszorta többen vannak az evolúciótól és a tudománytól kitanult belélek-zők, magukénak kisajátított tudásból, „Én lettem az Isten” erejétől duzzadva, de a jó szándékkal emelkedők.
A neutrális, valódi részünk is itt van ezen a földön. Segít, hogy a birtokló lelkek megérthessék és közölhessék, hogy már tudják azt, hogyan és mitől működik a világegyetem.
Ébrednek lappangó képességeink. Látásmódunk tisztulni kezd, s teret kívánunk engedni a lelkünk valódi erőforrásának, Ős-TEN-magunknak!
Közöttünk élnek néha a saját családunkban, ismerős körökben azok, kik nem tudják ma még azt, hogy valójában kik is ők! Mint a tyúkanyók szárnya alatt rejtező hattyúfiókák!
Még a söntések pultjait támasztják, vagy segélyért állnak sorban, vagy a pszichiátrián eltompított tudattal tengetik napjaik nagy részét. Megdöbbentő, hogy talán a legértékesebb szemekre rakódik rá a legvaskosabb hályog!
Lehet, hogy ez nem is véletlen?
A szunnyadó fényhozók jellemzői:
- A Lázadó. Egyetlen lélek sem lehet maradéktalanul elégedett azzal a világi káosszal, melynek átrendezésére született! Olykor indulatoktól hevesen, lázat adó. A begyepesedett világrend nem díjazza őt.
/Ugyanakkor örök érvényű, hogy egyetlen ébredező lélek sem képes rendet tenni még a legkisebb környezetében, addig, míg fel nem ismeri valódi önmagát és nem éli meg a belső egyensúlyt./
- A Megbocsátó. Még nem a hatalmának ismerete szerint kegyelmes, hanem gyengesége szerint elnéző.
- Az Alkotó. Egyetlen, a Mennyekből visszatérő, de még szunnyadó lélek sem valami és valaki ellen tesz, amikor valami, valaki mellett cselekszik! Az ideákat hozza ideát, mikor az önképzés által kiteljesedik, valamely nagy élményből születő művészeti, vagy tudományos ágon.
Az ébredezők ekkor már:
- Látják, hogy a káosz a legnagyobb táptalaja a újjászülető Rendnek!
- Látják, hogy Ős-TEN maguk és nem személy-önmaguk a hiteles orvosság, a világok fájó sebeire!
- Látják, hogy a kitaszított, kiszakított rész-ek „EGY-gyé” válva új, magasztos minőséget nyernek!
Mindkét világelvben élők között sokan ébredeznek! Előbb az ÖN-tudatra, saját szorgalmuk által, majd Ős-TEN tudata lel rájuk, az Ég adománya által.
Ébredezők még csak másokra érzik érvényesnek ezeket a változásokat, mert hitben gyengék, tudásban kérdésekkel teltek, személyes tapasztalatoktól – kishitűség miatt –még visszarettennek.
Szó szerint, és nem szív szerint élik az imát: …Uram, nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj!
Azonban máris hozzásegíthetnek másokat mindahhoz, amit még nem engednek meg maguknak!
Vagy mint kutató lángelmék, felülírják a mai tudományos doktrínákat, egyszerű, olcsón előállítható felfedezéseikkel. Csupán nem képesek azt üzletileg kamatoztatni ma, a közeljövőben használható fantasztikus találmányokat.
Mindketten elhaladnak a Teljesség sokszínűsége mellett, kihagyva a Jelen szent pillanatát és lehetőségeit, mert vélt, vagy valós Tökéletességet keresnek maguknak, valahol a jövőben.
Javaslatuk mitől is éledhet termővé más emberekben?
Csakis a lélekben méltó tud meglátni vagy megmutatni bármit a méltóságból! S Ők, már azok! Fényük úgy éleszt, keltet, mint az infra lámpa láthatatlan, de meleg sugara a kiscsibéket a keltetőfarmon.
A Tudók pedig már túl vannak a Hiten, megismerésből fakadó Tudáson, és már életük sokrétű szerepein át képesek azt hitelesen megjeleníteni itt, az anyagi világban. A mennyei Vágyak eszményképet teremtettek, melyek a megvalósulás pillanatában Tapasztalattá érnek.
Így szellemül át az anyag, s a matéria az isteni ideák mátrixává nemesül.
A Tudó már nem személy, hanem valódi - Jelenség!
Mesterek Mestere az, ki a két, elkülönültnek látszó világnézetet a Szeretet szent násza által egységes Egészként egyesíti. Hitből és megismerésből épít Új Földet a jövő isteni gyermekei számára.
Ezen jellemzők szerint keressük, szeressük egymást.
Napról-napra máris rendezzük be az Új Földet gondolatban, és még ma találjuk meg mindazokat, kikkel szívesen lennénk már most is szomszédok!
A közös gondolat, az erősödő tudatmező kvantummechanikai változásokat okoz a világi tudományos megismerésben, mely hasadást kelt a sokszor betonná merevedő vallási dogmák kárpitján.
S ezen Új Földön, a számtanóráinkon, kémia és fizikaórán isteni törvényeket tanulunk, Tudást és Életörömet merítve hozzá,
közvetlenül az Isteni Szeretet Forrásából.
Írnák, 2010. nov. 16.
Bejegyezte: Írnák
2010. november 12., péntek
>> A te utazásod nem egy végtelen ISTENKERESÉS,hanem Isten végtelen MEGTAPASZTALÁSA.<<
Forrás: Neale Donald Walsch; Istennel az öröklétben c. könyv.
Bejegyezte: Írnák
2010. október 27., szerda
A Nőt
csodálom
Házat és Hazát a nemző, a Férfi teremt!
Otthont és a Hont csak a Nő adja a családnak és a Nemzetnek!
Ha egy országban a Nő boldogtalan, ott mindenki hontalan!
Írnák 2010. 10. 27.
Házat és Hazát a nemző, a Férfi teremt!
Otthont és a Hont csak a Nő adja a családnak és a Nemzetnek!
Ha egy országban a Nő boldogtalan, ott mindenki hontalan!
Írnák 2010. 10. 27.
Bejegyezte: Írnák
2010. október 1., péntek
Lehet, hogy
csak azt fedjük fel, melyet érzékszerveink közvetítenek?
Kérdezem, hogy látott már valaki - szelet?
Lehet, hogy csak annak - hatását?
Nem láthatjuk emberként azt, ami valódi!
Port, párákból gyúrt, rohanó felhőket, vihar korbácsolta hullámokat, szél szagatta faágakat... De kérdem ismét: Látta valaki a Szelet?
Novellák, versek, mind valóságból épült misztériumok. Mindannyian az életem tapasztalatai által felhőkké formázódott szélfútta alakzatok.
Őket is hajtja azon Szél, mely mindenhol fú, melytől mindig sodródik hajónk valamely világnak egyik kikötője felé. Lehet, hogy már unod a felszínen való kényszeres ide-oda sodródást?
Lehet, hogy ki akarod bontani Te már most a vitorlákat?
Minden ide elhelyezett írás, egy útvonal és egy kikötő.
Lehet, hogy éppen arrafelé tartasz, melyre én is.
Ha akarod, legyél társam egy kis időre, és érezd jól magad!
Üdvözöl: Írnák, 2010. 10. 02. 0:28
Kérdezem, hogy látott már valaki - szelet?
Lehet, hogy csak annak - hatását?
Nem láthatjuk emberként azt, ami valódi!
Port, párákból gyúrt, rohanó felhőket, vihar korbácsolta hullámokat, szél szagatta faágakat... De kérdem ismét: Látta valaki a Szelet?
Novellák, versek, mind valóságból épült misztériumok. Mindannyian az életem tapasztalatai által felhőkké formázódott szélfútta alakzatok.
Őket is hajtja azon Szél, mely mindenhol fú, melytől mindig sodródik hajónk valamely világnak egyik kikötője felé. Lehet, hogy már unod a felszínen való kényszeres ide-oda sodródást?
Lehet, hogy ki akarod bontani Te már most a vitorlákat?
Minden ide elhelyezett írás, egy útvonal és egy kikötő.
Lehet, hogy éppen arrafelé tartasz, melyre én is.
Ha akarod, legyél társam egy kis időre, és érezd jól magad!
Üdvözöl: Írnák, 2010. 10. 02. 0:28
Bejegyezte: Írnák
2010. szeptember 18., szombat
Őseink tudása által megértettük azt, miként lett
a Fényből Kenyér.
A mi dolgunk az, hogy megmutassuk az utánunk jövőknek, miként lesz
a Kenyérből ismét Fény.
A mi dolgunk az, hogy megmutassuk az utánunk jövőknek, miként lesz
a Kenyérből ismét Fény.
Bejegyezte: Írnák
