A Fény, a Lény és az Árnyék
Ha kívülről jön a Fény,
mindig lesz árnyad!
Ha belülről, akkor az
utóbbi magától eltűnik!
Viszonyok és iszonyok
szín- és kíndarabját játszod.
Ha a sötétségben élsz,
nem lesz árnyékod. De meglátni és láttatni így nem tudsz, de észlelni és valami
dolgokat adni-kapni azt igen. Lehetsz is valaKI. Ez viszont még lényegtelen,
felelőtlen, világtalan állapot.
Ha kilépsz ebből a
sötétből, világos lesz, s mindez jelentősen megváltozik! Amíg kívülről vetül
rád a Fény, s amíg megtestesül a Lényed, mindig lesz árnyad! Ezt viszont
úgy veszed észre, ha hátat fordítasz a Fény forrásának. És akkor a leghosszabb,
legijesztőbb, amikor a látott világodban a te napod éppen kél, vagy már nyugszik. Árnylényed akkor a
legkisebb, ha a fényforrás alá helyezed magad, mikor az éppen feletted delel.
Eszmélet világa, s ez a két-ség már Lény-Eges állapot. Ebben tudsz élni és
létezni, felelősséget vállalni - valahogy. Itt leszel valaMI.
Mindez addig igaz, míg
kívül van világosság.
Gyökeresen átlényegül a
kinti, ha BELÜLRŐL jelenik meg a fényesség! A könnyed, oktalan semmiség ...
Mindenben még MI-sem.
Kétségtelen, hogy
esztelenül eszményi állapot ez, lenni 1 az EGYben.
Minden mind ÉN, s
mindEGY.
A Lény Lét lett.
2014. december 18.
Választások (b) után
Öböl monológ, 2014. áprilisában
Ma reggelen az Élet ölén, kissé magzat pózban ébredtem – magamra - én. Nyújtóztam szépen, s teltek az új percek, roppantak az ujjpercek, közben tudom tüdőm e léggel tölteni, teli.
A Nap-testvér máris figyel. Tüzes, izzó kohó, a fényt adó egyszemű. Mily egyszerű! Ő is, én is egymagam vagyok, egyszeri. Ő fent, én lent, ő lát, én nézek – talán. Mondhatnám máshogy is, újabb, tágabb szemlélet okán: - vagyunk, ki egy-másra figyel, felfénylő égi jel.
Kényelmes így nálam, külön. Csendes öbölben öblítem lábam, felszín alatt villózó, fogható snecik, s nem érdekel, hogyha túl a szirteken viharral dacoló, konok halászok nagyszájú ásza indul, hajóját a szél ronccsá tépázza. Kint orkán tombol, de ennek örvend a ton és a bálna.
E földnek, csendes öbölnek csak egy partja van. Ma még fövenyben pihen a csónakom. Holnap vízre szállok? Még nincs előttem, de ha az órám eljő, majd megtudom. Kívül sziklákat ront, bárkákat tört a tengernyi hullám, itt belül finom permet hull rám, zuzmós, ősz hajamba rakva, de amott, könnyű hajókat - súlyos páncéllal - túlontúl terhelik. Lassú lett így, alig halad tovább, s kik erősen eveznek, azt korbáccsal verik.
Hogy mi van velem? Mondom, hogy ne maradjatok hírtelen. A lelkem ismét üvegbe zártam, írok, itt „le velem” . Palack postám ledugóztam, küldöm széjjel hirtelen!
>> Választunk! Kiütések jönnek rajtunk! Oly ósdi, szaga van már, elég!
Miként szívnánk, mi ként? A pokolba!
Birkát pedig akolba! Bizony szívtam én is, egykor. Bírtam velük! Bírod velük. Vajon soká még? A kvártély ragad a kosztól, a koszt apad, bűzös és okádék. „Úr-bános” város mellett csúcsos szeméthegyek, jól jár vele egy egész patkánysereg. Birka voltam – elhittem én -, s néhányszor már tövig lenyírtak. Leléptem már – csak jelzem -, s ha akarsz, meghallgatsz: kilépsz, mielőtt kinyírnak! Hasad az ég - miként a beled- de körben omlik széjjel a karám... Légy jelen! A Jel légy! Csak úgy, magában! Mez-telen! Ha kilépsz, menten dobd el a rád szabott szőrmét! Mert Téged is megbundáztak! A két lábon álló, az EMBER, a délceg, a derék, ettől lett négylábú barom, birka, disznó, marha, na, mi még? Lihegő kutyaszajha! Alkotó kész-ujjak helyett kinőtt pata, csülök, karom. Olykor nincs folytatás, oda lett család, s a lemetszett herék.
Tenger nagyság, s mi dolgok ” ára pálya”, nem lent, e világon, s nem árgus szemű tőzsdén terem! Hol fentre, hol lent mozdul a víz a vonzó Hold után, s ami könnyed, fellazul. Futó fodor egy áru-tengeren, abból „ ár” lesz egy „égi teszt-nek” válaszul. Ha csak nézel, s nem látod, hogy miként rak címkét a többre az elit: - Én tettem! Ez az enyém, az érdemem! - hálád pártos, sík és dolgokhoz kötött, nem csak a fejből, de a szívből is elvész, az aki, ami mindenhol Örök.
Majd választunk még! De nem a hiányból! Ha elegünk lesz az adósságból! Ez az „adunk” ! Akkor, mikor a „van elég” ténye lesz a tisztelt, mikor örömmel százfelé osztunk a százból. S a széjjelszéledt száz rész tudja, érzi, hogy így nemzet, a szerelemtől nemzett :
EGY az igaz, a való, hogy a MIND az EGÉSZ. <<
B. I. 2014. április 9.
Ím, ma lovagja : Az ESZMÉLŐ
Egykor és ma, valamint a jövőben élt, él, élni akar az emberiségben az
az éltető eszme, mely miatt egyáltalán érdemes megszületni e Föld nevű kéklő bolygón. Most bemutatni kívánok egy olyan csoportot, akik a mai világrend(-etlenség!)-ben
élve, a sokszor és mélyen elfeledett ideák e világba (újra) ültetésén munkálkodnak.
Minden felnőttben ott tündöklik egy belső kép korábbi mesekönyvei, regényei
és látott filmjei lovagjainak összességéből szőtt, személyes ötvözeteként egy rendről. Arról, mely harcba szállt az Igazság nevében,
országuk, a vezetőik vagy úrhölgyeik, de a köznép védelmében is. Szolgálatra tették fel az életüket, de állhatatosan küzdöttek a szolgaság
ellen! Belső köreik titkos szertartásain szent esküvéssel fogadalmakat tettek valamely felsőbbrendű eszmény megtartására, egymás támogatására - mindhalálig!
Különleges képességek tudói voltak; értettek az alkímiához, csillagászathoz, építészethez, fémmunkákhoz, földrajzhoz, költészethez,
zenéhez, tánchoz, harchoz, gyógyításhoz ... A nép körében őket tisztelet és titokzatosság övezte, legalább annyira félték őket,
mint vágytak a utánuk.
A múltunkban ők lovagrendekben tevékenykedtek, mint Templomosok, Pálosok, a jövőben
tündék, angyali lények, csillagközi harcosok, vagy akár avatárok, vagy égi Mesterek. Az is jellemző rájuk, hogy a tömeg feletti uralmat megragadó dogmatikus,
félelmet és megkötözöttségeket hordozó vallások és hitrendszerek folyamatosan vádolták, üldözték és kiirtani kívánták
őket a múltban! Vélhetőleg ezt kívánják tenni a jövőben is. Nem is tehetnék ezt másként, hiszen jól kitalált szolgaságból világi
hasznot remélő „kegyurak“ a hatalmat és a birtokviszonyt csakis hatalmas erővel, a félelem ezerarcú démonával képesek fenntartani! Teszik azt a nemzetek kárára,
földrészeken át, ezredévnyi időszakokon keresztül. Az Ember is - benne élő isteni rész által - teremtő erővel bíró lény, természete szerint
virágozni és teremni kíván, jobbítva, táplálva a világot! Mindaz, mi ettől eltér, az a fennálló hatalom valódi arcmása.
Lovagok és lovagiasság. Vajon életben lehetnek-e ma is közülük, ha igen, hol
találhatók meg és hogyan ismerhetjük fel őket?
Igen, él az ami Igaz, a Valós, hiszen csakis ez az Élet és a Teremtés hajtóereje.
Ez a nemzés és a nemesítés, melyek a Nemes által nyilvánulnak meg. Ahol élet van, ott él a lovagiasság, a morál és a méltóság.
Nemes az, aki nemet mond minden nemtelenre, ezért nem a változó és hibás erkölcsöket, külsődleges törvényeket követi, hanem az Örök Igazságot,
melyen a Szeretet szava szólal meg a saját szívében.
A fentiek szerint könnyen felismerhetjük őket. Kissé kirekesztődnek a szereplésekből, s nem fizeti őket
túl a társadalom. Ellenzéki, hitetlen, bajkeverő címkét is ragaszthatnak rájuk. Nem ők szerepelnek a politikai szín-(kín-)darabokban, nem az ő személyiségük
kedvéért borulnak térdre megalázkodott és bűnös lelkű embertársak, nem ők a különböző -izmusok, szekták kiagyalói és fenntartói.
Rejtőző tündérek ők, angyalok. Még szárnyuk sincs! Nem állnak senki felett, de ott vannak mindenki mellett. Emberek ők, de mások! Arról ismerjük fel leginkább
őket, hogy azért élnek, hogy embertársaik - azok a „Mások“ - végre szárnyalhassanak!
Mikor a „mindenki mellett“ kifejezést használom, szó valós értelme és
érdeme szerint teszem: Ők, akik már most tudják azt, hogy mindenkiben ott rejtezik a Valós, a tündéri, angyali, sőt isteni, így MI, valamennyien a Rend és a Szeretet
testvériségének földi inkarnációi, lovagi és nemesi eszmények hordozói vagyunk!!! Férfi, avagy női testben megnyilvánulva, egyaránt! A minden-tudás
annyi, hogy tudják, hogy MIND - ÉN! Megismerhetjük őket abból is, hogy nemcsak meghalni készek értünk, hanem é l n i is!
Néha csellengő művészek, utcai zenészek, festők, írók, netán gyógyítók.
Igen, lehetnek szakmájukban hivatástudatban élő és tevékenykedő emberek is. Hivatás, azaz elhivatottság, a lélek igénye szerint - teremt! Nem munkának,
hanem örömteli feladatnak érzik azt a szolgálatot, amit éppen végeznek! Ez az öröm átszellemesíti, erővel és szépséggel tölti meg mindazt,
amivel foglalkoznak. Az életük alatt már “megboldogulnak“ ! Ápolók, orvosok, papok, tanítók, asztalosok, kovácsok, színészek, szakácsok, írók,
szülők, bőrmívesek, útépítők akár, de mind ébredő lelkű Mesterek, akik maradandót hoznak le ebbe a múló, változó világba! Amit az
anyagból a kezük és a szívük által megmunkálnak, szintén nemessé lesz! Az anyag, az agyag, a test, lélek, szellemi átformálása arannyá
válik általuk. A világ egészére pedig még akkor is hatnak - az alkotás során megemelt energia rezgések által -, mikor már egykori testük elenyészik
a földben. (Épp így, rezgést keltően élők a sok száz éves ikonok is!) Olyan lelki-szellemi értékeket osztanak szét, melyből minél többet merítenek,
annál több marad, hiszen „a jó talajra hulló mag“ ezerszeresen szárba szökken embertársaikban! Ők nem a Tökéletesség, hanem azok, akik vágyják
és követik a Teljeset. Ők azok, akik eljuttatják - legelőször is - magukat, majd másokat a felismeréshez, hogy soha sem voltak, voltunk elválasztva sem a világ egészétől,
sem Istentől ! Ők azok, akik szívvel-lélekkel állnak ki értékes eszményeik mellett, de már nem küzdenek valami ellen!
Egykor a Pálosok, Templomos lovagok, Aranyasszonyok, tudósok, papok, papnők - a beavatott emberek
- a népesség létszámának csak parányi részei voltak. Hovatartozásukról külső jelképek is beszéltek az öltözeteiken. Kevesen voltak,
Mesterek, kik igen-igen sokat tudtak! Hatalmas befolyással bírt munkájuk a saját korukra.
Mára azonban megváltozott mindez, mintha a szellem evolúciós válasza lenne a
korábbi üldöztetésekre. Most napról napra többen ébrednek Ön-MAG-ukra! Valóban kiválóságokat is tudnak, de nem élnek kiváltságosként!
Többnyire nem viselnek feltűnő jelet magukon, inkább feltűnően a jelen-ben élnek! Az életük a valós JEL, miként az ízes gyümölcs, az érlelő fán!
Egy-egy részt töltenek fénnyel és értékkel az Univerzum kincseskamrájában.
Megértik, hogy ők csak EGYÜTT az EGÉSZ !
Nos, kedves Olvasó! Most nézz körül, és nézz magadba is! Ne csak nézz,
hanem LÁSS ! Él-e még, netán felébreszthető-e a lovagi eszme ebben a világban?
2013. 07. 12. (Egy írmag)
Nézőpontok
Valaki mindig pofára esik?
A mi kicsinyke világunkat nézhetjük és érthetjük innen is, vagy onnan is.
Követhetjük az ősi indián legendát, melyben a Nagy Szellem megszólítja a
kiválasztottat, aki varázslónak készül.
Úgy mesélik, hogy a kiválóságok próbatétele igazán egyszerű.
A táborhely melletti magas sziklára fel kell mászni, s ha az ifjú indián elhivatottsága erős, leveti magát onnan, ahol mindenki halára zúzná magát.
Ha ez a megszólítás valódi, a felvállalt szolgálat vágya fontosabb a jelöltnek, mint a saját személyes élete, e zuhanást mégis túl
fogja élni! Ő a szeretett törzsének gyógyítója, szellemi közvetítője lesz. Elismerik őt ettől fogva a törzsi öregek is! E sikeres kiválasztott, bölcs
varázsló az egész további életében, a közösség jobblétéért cselekszik.
Követhetjük a másik szemléletmódot is. Azt az európai legendát, melyben
egyes emberek kiállnak a népük elé, mondván, hogy a Nagy Szellem hordozói, a jövő hírvivői ők. Csak az ő gondolataik és vágyaik az egyedüli és
megmásíthatatlan igazságok.
Mindenkihez szólnak, s utasítják a bennük megbízó törzsi tagokat, keressék
meg a hozzájuk legközelebbi mélységes-mély szakadékot. Mondják nekik, hogy akkor szolgálják csak a vezetőjüket, ha már a csúcs felé kapaszkodás
során kezdik a szenvedést, könnyezve menetelnek, s húznak a nadrágszíjon. Mondják nekik, hogy szakadék pereméről csak a gyengék és az értéktelenek
fordulnak vissza. Ugorjatok nemzettársaim, szolgáljatok ti, engem! - kiáltják ők, s saját kezükkel királlyá koronázzák magukat. Csak azért, hogy e
„kitűnőségüket“ a népből az életben maradt „hitványak“ örök életig szolgálhassák.
Legendák. Mítoszok és mesék, olykor kitalált történetek (tört-én-elemek).
Az első történetben a tébolyult az, ki nem éli túl a „nagy pofára esést“.
E mesének a színtere a Föld-bolygó.
A másik - számunkra inkább ismerősnek tűnő - történetben is van zuhanás.
Ekkor mind a szellemi-lelki, de még a darwini evolúció is pofára esik! De már
máshol, nem a Földön történik ez, hanem a „megújult világban“ neve: T- bolygó!
2013. márc. 19.
Máktorta
Krúdy Gyula sem tekintett nagyobb áhítattal a húslevesre, mint én egy születésnapon
ízlelt szeletnyi máktortára. A könnyed, könnyeket előcsaló, bársonysötét piskótára, illat és ízbombás krémjére, felette
aszpikban ragyogó gyümölcseire.
Micsoda pazar(ló) ínyencség!
Ezer és ezer apró, élettel, jövőképpel megáldott magvacska lett bezúzva,
kiégetve ezért a múló, emberi örömért. Már nem takarja be őket a megújulás talaja, a csírázás lehetősége e tavaszon. Nem fog gyöngyözni
a hajnali harmat a kicsiny palántáknak levelén, a földön mászó rovaroknak fénysziporkákat szórva. Nem fog hattyúnyakú bimbója bókolni
a tavaszi szélben. Nem fogja a virágjának selyemfényű, légies szirma áhítattal inni a napfényt, éltető kelyhe, zümmögő rovarok ezreit nektárral
és virágporral már nem kínálja. S nem áll sorakozva, zörrenőn, surrogón, szárazra aszott sárga levéllel, nehéz, maggal telt fejekkel köszönteni
az őszt.
Máktorta, a mák díszes, ízes halotti tora. Az elmúlás ünnepe. Vagy
mégsem?
A lassan, szájban olvadó falat, avagy a belőle oldódó bódító drog
üzen is számomra és számodra is. Máktorta az elfogyasztott, emberbe elvetett imák tora. A halottnak hitt magvak e megvakult fogyasztónak most üzennek:
- Benned hajtunk tovább! Sőt téged, te Íz-lelő, erőnk által meghajtunk! Átadtuk
magunkat neked, nektek, hogy az Élet csírája tovább élhessen - általatok!
- Rajtatok gyöngyözik - verítékként - a nekünk szánt, szivárványt
árasztó csepp. Nektek hajlik meg a nyakatok, amikor áhítattal érint meg a rovarok, növények változatos szépsége. A kertedben nem csak termelsz, hanem teremtesz
is. Élelmet, ízeket, tápanyagokat, de csak a lelket tápláló virágoskerttel, megannyi szépséget is. A föld kapálásában kimelegedett
testnek áldás a bőrt simító, hűsítően lengedező szellő. A szívetek kitárulkozó bokrétája, szemetek csillámló fénye szelídíti
meg a teremtő napfényt, s juttat világosságot a rejtett, sötét zugokba is. Mire bölcsességekben aszalódott, zörgő testetek helytáll az ősz csípős szelének,
fejetekben az egykori egyetlen szemnyiből, ezerszer-ezer türelmes Mag terem, várva sajátos jövőjére.
Gondolatmagvak, újabb termőhelyekre égen és földön egyaránt.
2013. márc. 19.
JELENLÉTRŐL...
A Jelenért élek, mert tudom, hogy nincs múltam és jövőm. Csak emlékeim vannak és céljaim.
A Jelenért élek, mert bármely napon kioltódhat bennem az életem lángja.
A Jelenért élek, mert bármely napon életre ébred bennem az, melyet halottnak hittem.
A Jelenben teljesül ki bennem az Örök Létezés.
Csodavárás
A csoda akkor lesz kézzel fogható számunkra, ha minden felesleges terhet, vagy értelmetlen kapaszkodót már kiengedtünk a markunkból. Ekkor azt képesek leszünk ismét kitárni üresen, az Ég felé!
Vajon nem így kezdtük el összegyűjteni az életünk csodáit, már a születésünk legelső órájában?
2012. 03. 17.
A HATODIK NAPON
Minden nap, miként személyem járművében utazgatva keresztülvágok az életem „valóságsóján“ - ami néha „válságsó“ - megannyi látásmóddal gyarapodom, a megélt tapasztalások által.
Visszaköszönnek, és gyakorta átértelmeződnek, kiegészülnek a Biblia üzenetei.
Régebben, még a „TV látó“ időszakomban, igen egyszerűen tudtam megfogalmazni az isteni teremtés 6. napját, ha elértek hozzám a világ (szenzációként eladott) hírei:
- Isten a 6. napon megteremté az embert és az egyéb barmokat. Mivel látá, hogy miből mi lett, rögvest feltalálta az 5 napos munkahetet.
A TV pótlására, főként így, langyos májusi estéken kinyitom az ablakokat.
A csalogányok felülmúlhatatlan dala, a rigó flótája ezt súgja lelkem át Istennek:
- Na, már hallám, ez így JÓ!
Hajtsátok uralmatok alá
„Szaporodjatok, sokasodjatok, hajtsátok uralmatok alá a földet!” Teremtés Könyve 1,22
„Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog."
Talán az alig változó, kortalan és örök érvényű magyar nyelvű fordításokban van-e hiba, vagy az eredetitől jórészt megváltozó szövegértelmezés, a belső képalkotás okoz bennem egyensúlyzavart?
Miután sok-sok magyar, hun, szkíta, pártus és megannyi ragozó nyelvű testvérnép valós történelmi hátterét olvasgattam, kialakult bennem a nyelvünk Úr, uralkodni, uralom valós és velős értelme:
- Uralkodni nem más, mint szolgálni!
- A jó gazda uralma, az Úr álma!
- A jó gazda uralma, az Úr álma!
Ekként kellene hagyni az Urat alkotni! A szakrális papkirályok közvetítő Szer-tartók, azaz isteni „rend-szer-tartók“ a népük szolgáiként, és EGYséget alkotó Istennek társaként éltek. A földi síkon a nemzettel való azonosulást kellett vállalniuk, míg oszloposan az úr spirituális közvetítő volt Úrhoz (van ÉS lesz továbbra is) az Ég és a Föld között.
Nem véletlen az sem, hogy a magyar tiszteletteljes megszólítása továbbra is úrként szólítja meg az embert és Úrként az Istent, az EGY-MÁS tükröződését.
„Uralom“ szó az ősöknél NEM jelentett birtoklást, sőt hatalom helyett, hatványozott lelki felelősséget tartalmaz ! Ma leginkább „gondozó“ , vagy „felügyelő“ , „vigyázó“, netán „ápoló“ szolgálatot lehetne fordítani.
Az "uralmatok" a teremtés fényét hivatott elhozni erre a világra, hogy a helyes jelentés nyilvánvalóvá válhasson. Továbbá a „földön mozgó állatokat“ vonjátok a gondozásotok jótéteményeibe, tegyétek ezt isteni dicsőségetekre! - ez az én személyes belső fordításom.
Az "uralmatok" a teremtés fényét hivatott elhozni erre a világra, hogy a helyes jelentés nyilvánvalóvá válhasson. Továbbá a „földön mozgó állatokat“ vonjátok a gondozásotok jótéteményeibe, tegyétek ezt isteni dicsőségetekre! - ez az én személyes belső fordításom.
Ezen örök értékeknek bemutató és beteljesült élete, a krisztusi megtestesülése Jézus, továbbá az Ő mintájában bővelkedő hun uralkodó, Atilla volt. Valamint a Szent Korona felkentjei, kik a földi idejükben jórészt ennek éltek.
Ha Isten felkentje szolgálja az Isten képmására teremtett embert, miért is hajtaná uralma alá - mai értelmezés által rabszolgaként - a szellemi testvéreit? A Teremtés Könyve sem egymás leigázására szólít fel!
„...töltsétek be a földet...“ - de miként is?
Földet betölteni kell, nem pedig MEG-tölteni mérgekkel és művi hulladékokkal. Betölteni, azaz belakni annak valamennyi szegletét, továbbá a teremtésnek csak itt igénybe vehető erőivel betöltekezni, majd azt a szent szolgálat alatt tovább áramoltatni .
Teréz Anya imája
Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!
A valaha volt, legnagyobb változás köszöbén áll a nemzetünk. Már nincsenek e világban közöttünk az ősi magyar királyok . Hanem velünk vannak!
Annak az átlépésre váró küszöbnek pedig van neve: - Uralom!
Uralom, megannyi személyes lehetőség a magyarságnak. Akkor, ha legelőször Ön-magunkon kezdjük, s e megérlelt tapasztalatot vihetjük erre az áldott földre, mert szeretni és teremteni jöttünk a mi játszóterünkre.
Írnák 2011. május 21.
...a te Istenedet...
URADAT, ISTENEDET IMÁDD, ÉS CSAK NEKI SZOLGÁLJ!
SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT ÖNMAGADAT!
SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT ÖNMAGADAT!
m...meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj." Luk. 4:5-8
"Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből (Mt 22,37)"
"Írva van ugyanis: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" (Mt 4,10)
„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből [MTörv 6,5]; felebarátodat pedig, mint önmagadat’ [Lev 19,18].“
"Szeresd azért az Urat; a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből" (Mk 12,30)
Mit lehet a fenti idézetekhez, igézetekhez hozzátenni úgy, hogy az eredeti mondanivalója ne sérüljön?
Magyarul!
Ne csak olvassuk, hanem értsük is meg a „te Istenedet“ az anyanyelv és a magyar elv bölcsessége által!
Bibliai fordítások olykor szeretet, máskor imádat szót használnak az azonos értelmű, első számú isteni törvényben. Szer, mely az isteni rend-szer részének tagjává elmel, melynek szer-tartása az adással, áradással járó imádat.
A te Istened az, mellyel nem kell osztozni a világon senki mással!
A te Istened minden valláskultúrának, egyházaknak, felekezeteknek, országok népei hitvilágának, tudományoknak, erkölcsnek a legkiemelkedőbb, legszellemibb, legmagasztosabb, leginkább szeretettel teljes, és imádatig szerethető része.
A te Istened az isteni egyéniség földi kópiája. Az a pótolhatatlan egy, aki a személyes egyediségeden keresztül átsugárzó Fény által - itt és most - te, Aki Vagy.
A te Istened a múlandó éned felszínén maga az örök változás, a nagybetűs Élet, melyben a teljes szíved, és a teljes elméd egyesül.
A te Istened a szíved mélyén - a szeretet kútfőjében- a Lét állandósága.
A te Istened az, melyet már nem követsz , hanem elfogadnod azt. Az, kinek szabad teret kell adnod, hiszen Ő most is benned van!
A te Istened a Mind-Én Krisztusa!
Istennek a feléd irányuló szeretete egységbe olvasztja lelked romolhatatlan részét mindennek és mindenkinek az örökkévaló magjával, s Tenmagaddá válsz.
A te Istened az, mely nem a világ fölé, hanem mindenki mellé helyez!
Egység, együttműködés, egygyé válás, egyesülés, szerelem, Szeretet :
A Szent Nász, kinek gyümölcse
TE, Aki Vagy!
TE, Aki Vagy!
Írnák, 2011. május. 07.
Az emberiség szakrális evolúciójának küszöbén lép át?
HOMO sapiens sapiens, a hamu-tudatú emberéből fejlődik ki a
ISAPIENS a Világszellem Embere?
Homo sapiens sapiens, a százezer éve létező faj kissé lassú már a felgyorsuló kozmikus eseményekhez. Gondolkodik ugyan, csak síkbéli látásmódon, kizárólag testtudatú érzéki szinten, a vágyvilágnak él. "Sapiens" szó gondolkodót, vagy bölcset jelent, csupán mindent kétszer mond, mindent kétszer mond. Uralni akar, irányítani, de lassan már egyszer sem cselekszik.
Pursapiens, a pórnép, az egyszerű, érző lelkű emberek, Istennel, természettel együttműködő gazdák csoportja, a józan paraszti ész hordozói. PÓR, a világát érzéki és érzelmi szinten éli meg, s testi-lelki otthonra lel a földön, ahol szükségleteit megleli, ott ÉLni akar.
Az ő erőterük az, mely táptalaja az emberiség továbbjutásának.
ISA-sapiens, az EGY-ségben van JELén!
Létezik, s tudatában van testeknek, lelkeknek, otthon van bennük és nélkülük, szabadon mindenhol és mindenkor.
Világ Világossága, a tiszta ŐS-Szeretet az ÍZ , a Világ Fénylő lelke, a VI-ÍZ.
A még ketté nem választott Víz, mely szükség nélkül való, s minden lehetőségnek a hordozója és oldozója.
VÍZ: E "lé" lakóhelye, lé-laka, LÉ_LEK az EMBER szívben !
(Isa, pur és homu ...EGY-aránt)<<
A változások korszakában élünk
Volt idő, hogy csendben élveztem mindazt a jót, amit az élet kínált.
Majd lett csodás 32 évem egy Emberrel, ki nőnek született, s összekötötte velem az életét. Minden élményt, mind a felemelőt, mind a nehézséget egyaránt megosztottunk egymással. Valamennyi belső öröm azáltal lett valódi érték, hogy megosztottuk egymással, s barátainkkal.
Az élet azonban úgy hozta, hogy
"Nem mondhatom el senkinek" !
Elmondom, hát ... Mindenkinek, Mind Énki-nek!
Még mindig tart Romulusz és Rémusz története? XXI.sz. a romlás és a rémségek, vagy valami régen várt szellemi felemelkedés évszázada lesz?
Jók-e számításaink, felül tudjuk-e írni a bolygónkat és naprendszerünket is sokszor formáló természeti erőket? Van-e bennünk megújulási szándék, melyek megfelelő időben, megfelelő helyen közösségbe kapcsolnak egymással, ahol istenien változatos emberi képességeink legjavát adhatjuk?
A Való benned is megadja a hiteles választ, ha kérded!
Legyen a te hited szerint...
Én, a saját életem teszem bizonyságul.
Elhagytam szerzett vallásom. Elmondta pedig, hogy kitől működik a világ!
Megismertem minden irányú tudományos magyarázatot, arról, hogyan működik a világ.
Mindkét ismerettől, így külön-külön, megcsömörlést kaptam. Majd jó ideig szakítottam a kutakodással, s feltámadt az " éhe a kenyérnek, éhe a szónak". (Akkor még nem tudtam, hogy a kenyér szó, akár nagy "K" betűvel is kezdődhetnék. A Kenyér! Általa a SZER-etet.)
Újra feltettem magamnak valamennyi kérdést, amit minden fejlődő gyermek már feltesz magának: Ki vagyok én, miért élek a földön, mi a dolgom ezen a világon, meg fogok-e halni?
Egyik reggel arra ébredtem, hogy ide benn, "valaki" felkapcsolta a fényt. Nem csak megtapasztaltam, hanem meg is értettem, mit is jelent magyarnak lenni.
A nyelvünk tanításának mind a három szintje megnyílt, s kozmikus időtlenség és isteni útmutatás megannyi útjelzője vált EGYértelművé bennem.
Akkor valamennyi kérdésemet összefoglalva, egyetlen, igen rövid kérdő mondattá szerkesztettem önmagamban: Miért élek?
Minden jól feltett kérdés, magában hordozza a választ. Ez bizonyára az volt, mert a kérdőmondatom elé "A" betű, végére a kérdőjel helyére, csak egy felkiáltó jel került!
Így lettem MAGYAR!
Magyar, aki éber, s a mában kiteljesedve él. Jelen vagyok. A JEL én vagyok! Ma gyár-tom a helyet, melyet honnak érzek, itt, (ahol) HON vagyok. Utam a Telj-út. Otthonosság e világon a szívben, s azon túl a Szüm-ben, az összesség SZER-kútjában van.
Túlléphettem az énen, önös Ön-Mag-om, s még továbbiakra vágy-ok! Ezért vagy-ok!
HON vagyok a hunlapokon, sokféle MÁS lapon, mely ŐS-TEN megannyi arculatát mutatja.
Azonban érzülete, a verőere egyformán, az EGY formán át lüktet!
Igen meglepődöm, ha innen-onnan olvasok az EGY-séget megismerő íróktól. Nem találom a személyes hangot! Mintha folytatása lenne minden írás a másikának!
De nem érzem azt, hogy valami hiányzik ez által, hanem inkább minden mű részleteiben is beteljesedett!
Mint megannyi hangszer, az EGY melódiát hangoztat, s erre költ zenét, könyvet, filmet. Kellő eréllyel és erénnyel átszőtt gondolatok a Nap képére formálják a magyar közösséget, mely NÉP lesz ismét! Kortalan, korlátlan és örökké sugárzó! A Nemzet, a nemesítők, a Fény Fiai! Ezen energiához erő-kulcs az erkölcs. A nemtelen csupán szaporodni képes, csak a Nemes az, aki teremt!
A Nap olykor éget, s felemeli illanó páraként azt a földről, mely nem viseli el az átható sugarakat. Minden, ami sűrű, nyálkás és sötét, de az edzetlen is ki van téve a Fény átalakító, fény-ítő erejének. Így köszöntött ránk a XXI. század.
A csillagpor örökké változik, csak a Fény az állandó!
Rémes korszaknak már rég vége. Egy idő óta. Néha visszasírja némely idióta.
Romlásnak a Fény olykor az útját állja. Kit elhivatottság táplál, azt hév, azaz hevület jár át.
Felkészülés a kvantum ugrásra. Már eddig is oly sokan megtették!
Ez az igazi elragadtatások ideje! Szeretetben és a szeretetért élni: Ez a Krisztusi Út!
A felemelkedés, az átláthatóság éteri kora csak karnyújtásnyira van. Tovább léphetünk!
Azon a társ-bolygón színről-színre látunk. Színezetet és szinteket, valamint játékszíneket.
Amott épül a világ, emitt romba dől, hogy táptalaja lehessen megannyi új életnek. Ha már a meditációnál is huzamosabban átlépünk oda, az már a Való-világ, s emitt a Más-világ.
" Jöjjön el a Te országod..." - íme ITT VAN! Veled, veletek és mindannyiunkban.
Azonképpen e földön is!
A MI országunk pedig, Ján. 10, 34-ben is, bennünk van! Ha ígyvan, akkor voltaképpen Mind- Egy!
A Mag-ÚR kora, mint vízválasztó jelenik meg az életünkben. A döntés, és annak megfelelő öröm-áramlás ideje. Oda, ahol a Fény csak szórva és rövid időre jut el, s minden jéggé dermed, vagy oda, ahol a világ lelke, a Víz, termékeny földeket öntöz.
Azonban a tudatváltás ismét felveti az egységes és mindenhol egyformán fényben lévő életet, a kvantumugrás magasabb dimenziójának lehetőségét!
Hirosima XX. sz. városa után mi lesz most Híres Ima országával, Magyarországgal?
XXI.sz. a romlás és a rémségek, vagy valami régen várt szellemi felemelkedés évszázada lesz? - tettem fel korábban a kérdést.
Csak a saját hitem szerint válaszolva: Is-is. Így maradhat a teljes emberarcú szabadság is.
De ujjongok, mert megannyi meglepetés ért már ezen a "használt" bolygón is, melyről még álmodni sem voltam képes! Felrúgva valamennyi eddigi logikus ismeretet Istenről, emberről, az anyagi világról, magamról! EGYségbe kezd rendeződni a világlátás! A tudomány fellelte az Életet, az Élet pedig új ötletekkel és szabad-energiákkal látja el a tudományt. Már nekem sem tűnik annyira idegennek ez a bolygó!
Jelen vagyok, s tapasztalom, hogy e nemzet múltja is döbbenetesen változik! Ahogy lehull a ránk testált fátyol, megannyi újabb dicső nyomvonal válik átláthatóvá az egykori és a ma is köztünk élő táltosok jóvoltából.
A közös múltunk életteli gyökerei tudják ezen anyaföldből táplálni a nemzet törzsét, üde virágokká érlelve a fentről érkező fény erejét. Táplál mindaz, mely ezen a bolygón, Boldogasszony országában eljutott az örök élet forrásáig.
Egyre több ősi-új eszme elkerüli a kategorizálást, s élővé válik, mely csak gyarapodik, miként elosztják azt. Amit hiszek, már látom! E nép írmagja és szelíden szóló szava mindig túlélte más népesség hamis és harsány történelmét. A magyarság a környező zajtól sokszor hallhatatlan, de csillag-léte által halhatatlan.
Itt vagyunk, köztünk sok művelt táltos-szent, aki szánt, hogy a műveletlen ugar ismét termőre fordulhassék! Őket nem nyomja a teher, mert már EGY-en a súly!
Üdvözöl AZ aki Vagyok!
Majd lett csodás 32 évem egy Emberrel, ki nőnek született, s összekötötte velem az életét. Minden élményt, mind a felemelőt, mind a nehézséget egyaránt megosztottunk egymással. Valamennyi belső öröm azáltal lett valódi érték, hogy megosztottuk egymással, s barátainkkal.
Az élet azonban úgy hozta, hogy
"Nem mondhatom el senkinek" !
Elmondom, hát ... Mindenkinek, Mind Énki-nek!
Még mindig tart Romulusz és Rémusz története? XXI.sz. a romlás és a rémségek, vagy valami régen várt szellemi felemelkedés évszázada lesz?
Jók-e számításaink, felül tudjuk-e írni a bolygónkat és naprendszerünket is sokszor formáló természeti erőket? Van-e bennünk megújulási szándék, melyek megfelelő időben, megfelelő helyen közösségbe kapcsolnak egymással, ahol istenien változatos emberi képességeink legjavát adhatjuk?
A Való benned is megadja a hiteles választ, ha kérded!
Legyen a te hited szerint...
Én, a saját életem teszem bizonyságul.
Elhagytam szerzett vallásom. Elmondta pedig, hogy kitől működik a világ!
Megismertem minden irányú tudományos magyarázatot, arról, hogyan működik a világ.
Mindkét ismerettől, így külön-külön, megcsömörlést kaptam. Majd jó ideig szakítottam a kutakodással, s feltámadt az " éhe a kenyérnek, éhe a szónak". (Akkor még nem tudtam, hogy a kenyér szó, akár nagy "K" betűvel is kezdődhetnék. A Kenyér! Általa a SZER-etet.)
Újra feltettem magamnak valamennyi kérdést, amit minden fejlődő gyermek már feltesz magának: Ki vagyok én, miért élek a földön, mi a dolgom ezen a világon, meg fogok-e halni?
Egyik reggel arra ébredtem, hogy ide benn, "valaki" felkapcsolta a fényt. Nem csak megtapasztaltam, hanem meg is értettem, mit is jelent magyarnak lenni.
A nyelvünk tanításának mind a három szintje megnyílt, s kozmikus időtlenség és isteni útmutatás megannyi útjelzője vált EGYértelművé bennem.
Akkor valamennyi kérdésemet összefoglalva, egyetlen, igen rövid kérdő mondattá szerkesztettem önmagamban: Miért élek?
Minden jól feltett kérdés, magában hordozza a választ. Ez bizonyára az volt, mert a kérdőmondatom elé "A" betű, végére a kérdőjel helyére, csak egy felkiáltó jel került!
Így lettem MAGYAR!
Magyar, aki éber, s a mában kiteljesedve él. Jelen vagyok. A JEL én vagyok! Ma gyár-tom a helyet, melyet honnak érzek, itt, (ahol) HON vagyok. Utam a Telj-út. Otthonosság e világon a szívben, s azon túl a Szüm-ben, az összesség SZER-kútjában van.
Túlléphettem az énen, önös Ön-Mag-om, s még továbbiakra vágy-ok! Ezért vagy-ok!
HON vagyok a hunlapokon, sokféle MÁS lapon, mely ŐS-TEN megannyi arculatát mutatja.
Azonban érzülete, a verőere egyformán, az EGY formán át lüktet!
Igen meglepődöm, ha innen-onnan olvasok az EGY-séget megismerő íróktól. Nem találom a személyes hangot! Mintha folytatása lenne minden írás a másikának!
De nem érzem azt, hogy valami hiányzik ez által, hanem inkább minden mű részleteiben is beteljesedett!
Mint megannyi hangszer, az EGY melódiát hangoztat, s erre költ zenét, könyvet, filmet. Kellő eréllyel és erénnyel átszőtt gondolatok a Nap képére formálják a magyar közösséget, mely NÉP lesz ismét! Kortalan, korlátlan és örökké sugárzó! A Nemzet, a nemesítők, a Fény Fiai! Ezen energiához erő-kulcs az erkölcs. A nemtelen csupán szaporodni képes, csak a Nemes az, aki teremt!
A Nap olykor éget, s felemeli illanó páraként azt a földről, mely nem viseli el az átható sugarakat. Minden, ami sűrű, nyálkás és sötét, de az edzetlen is ki van téve a Fény átalakító, fény-ítő erejének. Így köszöntött ránk a XXI. század.
A csillagpor örökké változik, csak a Fény az állandó!
Rémes korszaknak már rég vége. Egy idő óta. Néha visszasírja némely idióta.
Romlásnak a Fény olykor az útját állja. Kit elhivatottság táplál, azt hév, azaz hevület jár át.
Felkészülés a kvantum ugrásra. Már eddig is oly sokan megtették!
Ez az igazi elragadtatások ideje! Szeretetben és a szeretetért élni: Ez a Krisztusi Út!
A felemelkedés, az átláthatóság éteri kora csak karnyújtásnyira van. Tovább léphetünk!
Azon a társ-bolygón színről-színre látunk. Színezetet és szinteket, valamint játékszíneket.
Amott épül a világ, emitt romba dől, hogy táptalaja lehessen megannyi új életnek. Ha már a meditációnál is huzamosabban átlépünk oda, az már a Való-világ, s emitt a Más-világ.
" Jöjjön el a Te országod..." - íme ITT VAN! Veled, veletek és mindannyiunkban.
Azonképpen e földön is!
A MI országunk pedig, Ján. 10, 34-ben is, bennünk van! Ha ígyvan, akkor voltaképpen Mind- Egy!
A Mag-ÚR kora, mint vízválasztó jelenik meg az életünkben. A döntés, és annak megfelelő öröm-áramlás ideje. Oda, ahol a Fény csak szórva és rövid időre jut el, s minden jéggé dermed, vagy oda, ahol a világ lelke, a Víz, termékeny földeket öntöz.
Azonban a tudatváltás ismét felveti az egységes és mindenhol egyformán fényben lévő életet, a kvantumugrás magasabb dimenziójának lehetőségét!
Hirosima XX. sz. városa után mi lesz most Híres Ima országával, Magyarországgal?
XXI.sz. a romlás és a rémségek, vagy valami régen várt szellemi felemelkedés évszázada lesz? - tettem fel korábban a kérdést.
Csak a saját hitem szerint válaszolva: Is-is. Így maradhat a teljes emberarcú szabadság is.
De ujjongok, mert megannyi meglepetés ért már ezen a "használt" bolygón is, melyről még álmodni sem voltam képes! Felrúgva valamennyi eddigi logikus ismeretet Istenről, emberről, az anyagi világról, magamról! EGYségbe kezd rendeződni a világlátás! A tudomány fellelte az Életet, az Élet pedig új ötletekkel és szabad-energiákkal látja el a tudományt. Már nekem sem tűnik annyira idegennek ez a bolygó!
Jelen vagyok, s tapasztalom, hogy e nemzet múltja is döbbenetesen változik! Ahogy lehull a ránk testált fátyol, megannyi újabb dicső nyomvonal válik átláthatóvá az egykori és a ma is köztünk élő táltosok jóvoltából.
A közös múltunk életteli gyökerei tudják ezen anyaföldből táplálni a nemzet törzsét, üde virágokká érlelve a fentről érkező fény erejét. Táplál mindaz, mely ezen a bolygón, Boldogasszony országában eljutott az örök élet forrásáig.
Egyre több ősi-új eszme elkerüli a kategorizálást, s élővé válik, mely csak gyarapodik, miként elosztják azt. Amit hiszek, már látom! E nép írmagja és szelíden szóló szava mindig túlélte más népesség hamis és harsány történelmét. A magyarság a környező zajtól sokszor hallhatatlan, de csillag-léte által halhatatlan.
Itt vagyunk, köztünk sok művelt táltos-szent, aki szánt, hogy a műveletlen ugar ismét termőre fordulhassék! Őket nem nyomja a teher, mert már EGY-en a súly!
Üdvözöl AZ aki Vagyok!
Élni jöttél
Élni jöttél e Földre, nem meghalni!
Ne félj, bár anyától születtél, de az Élettől lettél.
Mi a Földből vétetett, annak egy élethosszig a gondnoka légy, s az utánad itt maradó hamvak - mint kristálykönytárak - a bolygót bölcsességében gyarapíthassák.
Ki az Élettől való, az mindig törekszik, hogy az égi, vagy földi otthonát, tiszta szívéből az Édenné varázsolja.
Ha a Földön él, az égiek boldogan segítenek néki a teremtésben.
Ha az Égben lakozik, a Fényért hálából virágba borul a Föld!
A világ mérete
Mióta az ember lett, szomjazik a megismerésre.
A tudomány szerint, a világ irdatlanul óriási, s egyre csak tágul.
A Tudás szerint akkora a világ, amekkorának véljük.
Nem a mérete változik, hanem csak a róla való ismeret gyarapszik!
A természet szerinti, és a műszerek által kitáguló érzékelés korszakos időnként eljut a legszélső határokig.
De az nem a Világegyetem vége, hanem az emberi elme korlátja, és mindenkori hitvilágunk áttörhetetlennek tűnő kapuja.
Mielőtt megismerjük a Mindenséget, nem kellene megismeri, hogy mi kik is vagyunk - valójában?
Megáll a tudomány, megáll az ész?
Talán mégsem.
Lehet, hogy akkor jő el a meghasonlás ideje.
Előbb szórványosan személyenként, majd közösségként szembe találkozunk a soron következő rettenetes „Küszöb Őrével“ !
Egy álruhás angyallal, aki feltárja a megmaradt gyenge pontunkat, ahol a Fény helyett, a kétség homályában a táplálkoznak a félszek.
Óhaj és áhítat
A mi áldott anyaföldünk nem csak a testek, hanem a mesék és mítoszok szülőhelye is a végtelennek tűnő Univerzumunkban. Egyben magágya valamennyi ideának, a látszólag állandóknak és az örökké változóknak.
Egyszer eljön az idő, amikor az emberiség bölcsessége eljut azon szintre, ahol világosan kidomborodik, hogy a Világegyetem, amit kutatunk, az voltaképpen végtelen, és emberi lehetőségeink szerint megismerhetetlen. Ezt méltósággal fogadni még nem tudjuk. Viszont nyílik lassanként egy kapu a tudatunk mélyén, mely már nem a változó és múlandó világot vizsgálja, hanem a Változatlan és Örökkévaló szintjéről hatva, az emberként megkívánt tapasztalatot meg is teremti magának.
Ellentmondások és kamaszos lázadások időszakát éljük, mert nem vagyunk EGYségben személyes ÉNünkben, a nékünk adatott teremtő időnk minden napjában. És gyakorta nem vagyunk - még - tudatában vágyainkat és elveinket megálmodó lelki ÖNmagunknak, azaz, a hovatartozásunkat és testi otthonunkat kijelölő játékszínünknek. Óhajunk alapján a terünk gyökérként, törzsként, ágas-bogas hajtásként, levélként, vagy éppen termésként tud megnyilvánulni, szolgálni az Egészet az Életfán.
Megannyi megismerés, földi tapasztalat, pénzért vett meditációs kurzusok és beavatások, mélységes és csodás vallások, hitek és csalódások csupán elvezetnek, sőt sokszor megvezetnek minket, mert az okozat-világ törvényét kutatják, s így végtelen számú nézőpontot tehetnek dogmákká és kérész éltű törvényekké. Ha majd megcsömörlünk, s nem kívánjuk a fejlődésünket erőltetni, talán akkor minden nehézség nélkül, csak létezni kezdünk. A LÉTezés volt és lesz is a természetes állapotunk, mely magába fogadja az Életet. Azaz a testi sejtes, avagy embertudatú „vagyok“ állapotot, és a Kozmikus Ember valamennyi égi és földi pályafutását, a mérhető téren és időkön innen és túl.
Ez az isteni kegyelem ajándéka! ÉN-OK élmény, az elradadtatás felülírhatatlan és szavakba nem formázható tapasztalata. Csodás magyar nyelvünk ezt a tengernyi EGYséget így hívja: TEN-MAG-ad vagy!
Ekkor érthetjük és élhetjük meg ŐS-TEN, az IS-TEN titkát, melyet Jézus oly sokféle fogalmazásban próbált meg elmagyarázni nekünk! Lényegileg csak egy-egy rövid mondat: - Én és az Atya EGYEK vagyunk, ... Ti pedig a TESTVÉREIM vagytok!
(Én élek Ő benne, Ő pedig Én bennem él... Ti Istenek vagytok! - mondá az Isten fia, de még ma sem akarjuk, avagy merjük eme egyszerű mondatokat tudomásul venni! Még mindig az eredendő bűn, kiűzetés, kénköves pokol... Így nemzettük át - a szeretet felszabadító eszméje helyett- a félelmünket a világra, további 2000 éven keresztül. )
Szép és értékes írások szólanak 2012-ről, a különös változásokról, sőt, a lehetőségekről. Közöttük előtűnnek azok, melyek néha félelmeket keltenek a holnapváró mai napunkban! Evégett kihagyván azt, amiért e nappal megajándékozott az Élet!
Valójában mire is vágyik az emberiség zöme?
Nem kell hosszas tanulmányt végezni az európai szemléletmódból, csupán kérdezzünk egy újságárust, mely lapok fogynak jól! Vagy TV csatornák nézettségi indexeit hasonlítsuk egymáshoz!
Izgalom, nyugtalanság, (rém-)hírek... Akciófilmek, horror, pornó, tucc-tucc zene, heavy metal...
Csak tömőcsőből adagolt lelki (el-)nyomás, mely elsorvasztja az érzelmi testet és az alkotó gondolatokat tettekké varázsoló idegpályákat.
Mily szép lehetne, ha valamely vezérangyal szavait fognám, vagy még felsőbb körök útmutatásait közvetíteném a közeljövő megannyi jeles napjára vonatkoztatva! Hogy ekkor és akkor mi lesz és, hogy mit is KELL tennetek! Egyedüli és egyetlen megoldásokat csak én tudom a világvégéről (világbékéről?), nosza, álljatok mögém!
Szép lehetne, vagy mégsem?
Ekkor hol vagyok Én, Önmagam és Tenmagam a Végtelentől kapott szabadságomban, vágyaimban, teremtő erőmben? Ki vagyok én, netán ÉN, irányított, avagy irányító, irányt adó? Az idő és a tér az Isten, vagy Isten tölti ki őket tartalommal és erővel? Van-e mesterségesen betoldott 300 év a történelmünkben, vagy mit is mutat a „világóra“ azaz a Tejút és a Naprendszerünk egymásra hatása? Azaz csak 300 évvel késik a várt 2012-es változás a Föld és az emberiség számára? Fontos-e, hogy jelen testi önvalóm tapasztalatán keresztül figyeljem és alakítsam az emberi jövőt?
Csak kérdések. Végtelenül. Néha úgy tűnik, hogy ma már tudom a választ. Vagy mégsem? Ma tudom, hogy mit kell tennem, azonban nem tudom, hogy holnap mit fogok abból megvalósítani! Vagy ebből a határozatlannak tűnő, kiürült állapotból tud megszületni a szükségszerű „lélekjelenlét“? Az állapot, melyben az ember-lény testi mivoltában egy eszköze a személy feletti, sorsformáló Lét-nek.
Igen is, meg nem is!
Még elbeszél egymás mellett a két legfőbb világszemlélet, a vallás és a tudomány. (Holott ezer évekkel ezelőtt még el sem vált egymástól.) A vallásban sodortatott halandó, Isten általi személyes gondoskodást várja, avagy értéktelennek hitt emberi mivolta miatt, még a meglévőt jót is visszautasítja.
Míg a tudomány fel sem ismeri az isteni teremtő tökéletességet, s nagyobbat és jobbat, s persze személyeset hoz létre. Lássuk csak! Legyünk képben!
Miként ÁHÍT jobb életet a hívő?
Arcát és kezét a magasságos ég felé fordítja, függőlegesen kinyújtott karjait időnként a szívéhez visszahúzva.
Hogyan ÓHAJT, azaz vágyik a világi ember?
Előre tekint, vízszintesen, céltudatosan. Karját a célja felé kinyújtja, majd ő is a szívéhez húzza azt vissza! Nem a testtudat középpontjába, hanem a lélek otthonába, a szívhez szól és gyűjt mindkettő! Nem érdekes?
A szívünkben lakozó Isten a bevonzó erő, melyben ott a vágy és a szándék!
Elképzelés és a cselekvő akarat. Az idea és a létrehozás.
Vagyok, vágy-ok ! Áhítat és az óhaj!
Vagyok, vágy-ok ! Áhítat és az óhaj!
Másként fogalmazva a befogadó jin és a beáramló jang. Bibe és a pollen. A Föld és az Ég. A Mindenható és a Teremtő . Anya- és az Atyaisten nászhelye, a szeretet forrása a szív (Szüma), mely megteremti az eljövendőt. Megteremti azt, mégpedig ma!
Teremti az Emberfiát, az Új Időt és az Új Teret.
De terméketlen az az ÓHAJ, mely részekre szakítja a világot, hogy a személy - mások hátrányából - gyarapodjék. Múló kincsei kiégnek az átváltozás tüzében, s véle ő is visszaomlik az anyagi világba. Csak a puszta elemi vágyak létszámban gyarapítják a világokat.
Hatástalan és meddő az ÁHÍTAT mely nem talál termővé tehető helyet, csak lélektelen kőgolyót, mely sziklaszilárd, száraz, ellenálló a hozott isteni ajándékokkal szemben. De meddő akkor is, ha nem áldozza fel az égből hozott magot a földeken feléledő, s ott írmagjában megváltozó csíráért.
Unalmassá lesz az a világ, melyből kihal a sokszínűség és a bőség.
Útkereszteződés: az ŐSEGY titka. Rovásírással F betű, a „kelta kereszt“ a négy erő gyűjtője, az Ősföld, a Középpont, az EGYensúly forgáspontja, Krisztus jele és a Magyar Szent Korona!
Kérdés: - Hová tartozunk? Tehát mi várható 2012-ben?
Csak tőlünk függ! Mint mindig, tegnap, ma és így holnap is!
Kik is vagyunk? Aki maradni, vagy aki menni óhajt? Aki elfogadni akarja a sorsot, vagy elmenekülni előle? Gyarapodni, vagy elfogyni vágyunk? Feloldozásért vagy áldást adó erőért könyörgünk, ha eljön a nagy nap? A többség maradi elve köt béklyóba, avagy a tudatosság vonz?
Az én igazságom az én holnapom a szívemben hordoztatik, miként minden emberfiának az ő saját szívében borul virágba az Ige. Ez Isten világos-virágoskertje.
Az én szívemben lévő választásom senki se kövesse, nyomomba ne lépjen! De találja meg a saját útját! Bár lehet, hogy néhány társammal találkozom ott és akkor, a következő irányban haladva:
Kvantumugrás EGYÜTT! (Nem fel, vagy le, hanem egészen MÁSKÉNT!)
Ha eljő a nehéz nap, vagy a csodás nap, emlékezzünk arra, hogy a kvantummechanika szerint az anyag, mely időnként csak energia, azaz erő és szándék, a megfigyelő vágya szerint jelenik meg, s működik a térben!!! Ez a jövőnk valódi kulcsa!
Mi magyarok, a nyelvünk segítségével is teremtünk! Miért van ez? Miért élünk? Mi a dolgunk? - rengeteg kérdőmondatunk kezdődik „miért?“ szóval !
A „MI“-ért, egységért, valamennyiünkért élünk! Ez a MI dolgunk, így van!
Ne nyugtalankodjunk azon, hogy még túl kevés ember figyelt fel a leendő jövőnkre! Nem a tömegek határozzák meg az előrejutást, hanem a felébredett tudatok előrelátása. Az óceánjáró hajó kormányosa - a kapitány utasítása szerint - akár tízezer utast is átjuttat a nagy vízen.
Talán az az „átmenet“ nem csak a kozmosz rendeltetése, hanem egy lehetőség az áhított jövőt váró vallásos és a jobb időket óhajtó tevékeny, tudományos szemléletű embereknek arra, hogy ismét egyesíthessék a külön-külön már elévülő erőiket, a mostanában megváltozó világban. Ez a nagy egymásra találás ideje is.
Az EGY - a másikban magából, a TENmagából - MÁSra lel.
Így szereti Isten a világot, engem, Téged, Minket és fog szeretni 2012-ben is!
Írnák, 2011. ápr. 02.
Hunnan került ide ez a talált gyerek?
A világirodalom megannyi remeke szól azon drámai élethelyzetekről, mikor a felcseperedő gyermek ráérez arra, hogy valójában nem ebben a mostani otthonában született. Ehhez az élet végtelen sok példát nyújt a regényírók számára.
Olykor a nevelőszülő indulataiból származó beszólásából, vagy játszótársak, féltestvérek szúrásnak szánt mondataiból kezdi a kicsiny emberpalánta összerakni magáról a megújulásra váró énképet. Találtgyerek, szerelemgyerek, árvagyerek, kitett, eldobott, elhagyott, megmenekített jelzőkkel velőig sértve, még a legerősebb idegekkel bíró emberpalánta is visszamenekül önmagába ekkor. Ez a sérülés - jó esetben a mai lombikgyermekes utódnemzésből létrejövő, szeretettel teli családban élő gyermeknél kevésbé súlyos- nem gyógyul be magától!
Végtelen türelem szükségeltetik a környezet részéről, hogy legyen ideje átmenni a kis betegnek a lelki halál valamennyi állomásán. Bizony, a régi én küzd a fennmaradásért. Dühödten vagdalkozik a környezete felé, hazugnak titulálja őket, holott csak egyre erősödik benne a váratlan hír keltette fájdalom. Talajtalanság élménye járja át - hiszen a legvalódibbnak érzett személyes hitvilágból létrehívott kapaszodók -, egymás után hullanak ki a kezéből.
Ráeszmél, ha gondozója nem a vér szerinti szülője, a testvér sem valódi, de még a neve sem hiteles, vagy az igazi!
A korábbi, eddig elképzelt személy ekkor visszavonul a mély - és ekkor igencsak sötétnek látszó szobájába -, végtelen csendbe, ahol ravatalra helyezi a múltját.
Hogy kinek, meddig tart az önmagára találás, az nagyon egyéni, mégis roppant lényeges a közösségi együttműködés. Órák, napok, avagy életek telhetnek el ebben az állapotban. Leválva a régiről, de még nem kötődni az újhoz.
A belső tél ideje ez, amikor a mag összpontosítja minden erejét, elválik mindattól, mely eddig burka és tartója volt. Teszi azért, hogy a jövő tavaszának melegsége feléleszthesse benne az új életet. Emberi lény magja e melegséget a szeretetből kapja.
Barátok szeretetéből, nevelőitől és azoktól, kik továbbra is testvéreknek érzik őt. Továbbá a saját önszeretetének parazsától, néha pedig az isteni kegyelem tisztító lángja által.
Minden magnak - így önmagunknak és a belső gyermeknek - a legelső dolgunk az, hogy gyökeret bocsássunk a Földbe. Kapaszkodót, mely egy életre összekapcsol a bolygóval, közelünkben lévő társakkal, továbbá támaszt ad a növekedésben. Ez a gyökértudat. Az indulási pont. A magunkra találás helye itt és most, mely bekapcsol a párhuzamos - eddig még fel nem ismert - életáramba a korábban megszokott helyett. Feltárul egy valósabb múlt, titkok, emlékek tárháza az elhallgatott ősökkel.
Minden árvaházban, vagy nevelőknél lakó gondozott gyermekben ösztönösen felébred a kutatási vágy, hogy megismerhesse valódi szüleit személyesen. Ha már ez nem lehetséges, akkor emberi emlékekből fogalmilag összerakva őket, s családtagjaikat. Ettől a jószándékú tanácsok sem tántorítják el a keresőt, mely azt sugallja, hogy nem érdemes tudni felőlük. Hitványnak és érdemteleneknek kikiáltott ősök dacot keltenek az utódban. Csak azért is! A gyermek azonnal szembesülni akar az igazsággal!
Az Igazság szabaddá tesz!
Az Igazság elvezet a Valódi Értékhez!
A gyökértudat, a valódi egységbe kapcsolódás elvezethet ahhoz, hogy a mai pártfogó, nevelő szolgálatának minden ajándékát felismerhesse, s azt tiszta szívéből áldásként élje meg!
Az Igazság olykor elvezet ahhoz, hogy a Kereső az eddigi tudatlanság és a hamis ideák függönye mögé láthasson, s a baromfiak között élő, trágyadombon kapirgáló hat tyúk által megcsúfolt „rút kiskacsa“ feltekinthessen az égre, s vágyjon az ott szálló hattyúk közé, vissza, a nemes vér szerinti családjába. A Kereső rájön, hogy számára már nincsenek ketrecek, korlátok, már nem szükséges attól a kéztől fogadni a földre hajított ételt, amely máskor kifent kést szegez a torkának . Bizony, még a kés elől kitérve elrugaszkodhat ettől az udvartól, hogy testvéreivel együtt, szabadon és a Föld bőségéből élhessen. Elrugaszkodhat addig, míg a hatalmas szárnyainak valamennyi tollát ki nem tépkedik.
Nem csak gyermekek, hanem nemzetek is eképpen lesznek kiadva gondozásra, s hol napkelet, hol napnyugat felől oktatják, pallérozzák őket a helyes életre!
Ébredj Magyar! Te kincs! Tekints az Ég felé, és látván láss!
Európa családjában fekete bárány, a puszták népe. Kinek - az itt tanított „tört-én-elem“ szerint - sehol sem volt sem apja, sem anyja, sem hite, sem nyelve!
(Ráadásul sok van a mi rovásunkon - mondják a bólintó sokak, főként itthon.)
Kitaszított szittya fattya, hun van a lelenc gyermek, a kis Magyar?
Hun van a valódi családja?
Szidtak és megaláztak már ez ólban oly annyira, hogy dühvel küzdöttem ellene, majd árvaként halva haltam, de konok kamaszként azért is kutattam, kerestem, s hosszú, rideg teleken át érleltem Mag-om, a Földnek és az Égnek!
Mára gyökeret eresztettem végre, voltak, kik kiközösített rútságomban is testvérként fogadtak, vannak újak, kikkel most szeretetben fonódnak össze a gyökereink.
Elhagytam a lényegtelen lény-ségem, hogy a Lét születhessen bennem.
A Föld már táplál, melegséget, életet ad. Nemes, nemző szittya nemzet az ősöm, a Hun hona Hungáriában - Magyarként is - itt az otthonom.
Magyar : A Mag gyártói a Telj-útról, a Nap nemzette Nép, Rá-tok emlékeztet minden a nagy napforduló, így karácsonykor a kerecseny sólyom.
Nekünk, Magyarnak minden nap karácsonynak adatott!
Minden nap itt a felébredés, döntés, hogy már mától megnövekszik a Földön - s bennünk is - az átváltozást hozó Fény ideje és ereje.
Magyar testvérek!
Olykor nekünk kell felszárnyalni a sötét felhők felé, s ismét leereszkedni az ó-lakhoz, s az itt kapirgáló egykori társaknak elmondani, hogy - minden látszat ellenére - a Világban újra megszületett, s immár sokasodik a Fény!
Olykor nekünk kell felszárnyalni a sötét felhők felé, s ismét leereszkedni az ó-lakhoz, s az itt kapirgáló egykori társaknak elmondani, hogy - minden látszat ellenére - a Világban újra megszületett, s immár sokasodik a Fény!
Írnák, 2011. 05. 14.
"Az én igám édes, az én terhem könnyű" mondat csak egy szóban: EGYENSÚLY. Az EGY-en
Meglehet, hogy soha sem volt, s nem is lesz arra alkalmas emberi módszer, ami létrehozza azt a nehezen meghatározható élményt, melyet a B O L D O G szóval nevezünk meg.
A boldogság megszezésére, birtoklására nincs lehetőségünk.
Az m e g a d a t o t t, s a Létezés velejárója!
Azonban annak e l k e r ü l é s é r e hiheteltenül sok és leleményes módszert találunk fel.
A BOLDOGSÁG az egy állandó áramlás, mely a Világ és az Ember örök természetéből fakad. Ennek az "örök-áramnak" parányi - és pillanatnyi - szikráját éli örömként a múlandó részünk.
Melyik "vezetéket, vezetőket" választod? Az örömöket adó "gyengeáramút", mely egy emberöltő alatt számtalanszor elporlik a kezedben? Vagy az elnyűhetetlen "szupravezetőt" ? Azt, mely évezredek óta, közvetlen a Forrástól szállít boldogságot a szívedhez, Teérted?
Te érted?
Írnák, 2010. dec. 28.
Nézz csak körbe és LÁSS! Használd a tévedhetetlen belső receptorodat, mely gyakorta túlmutat szemed tapasztalatán. Légy jelen, s láss megannyi társat a mélyen spirituális weboldalak alkotóiban és olvasóiban. Lásd az egységtudatot tápláló könyvírók között, lásd a táncosok, zenészek, művész alkotók táborából, segítő, karizmatikus hívők közt mindazokat, akinek jelenlététől és tetteitől eufórikus örömmámor borít el! Láss megannyi csendesen szolgáló, néha már hajlott hátú, de veled egylényegű lélektársat a személyes körzetedben, kik már nem javítgatni akarják a végleg kettéhasadó világrendet, hanem a megújulás bizonyosságában élnek, s ablakot nyitnak benned a végtelen felé! Lehet, hogy ők szólítanak meg: Te is Az vagy! Tat tvam asi! Vagy éppen te vagy a gyorsabb, s megsúgod a "másodnak", hogy : - Megláttam benned Istent!
Hajtsatok ki éledő Írmagok! Olykor már a szavak sem kellenek, érintéstől, öleléstől, mosolytól táplálva elburjánzik a nagybetűs Szeretet, s Élettel tölti az Új Földet!
Tudom azt, hogy akihez eljut ez az üzenet, már emlékezik! Boldogságának fő oka, hogy érdemes élni ideát, éppen most elhozva az Ideát, a már általa megjárt Mennyek Országából!
" A földrôl az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felsô és az alsó erôket magába szívja. Az uralmat az egész világ fölött így nyered el. E perctôl fogva elôled minden sötétség kitér. - (Hermész Triszmegisztosz).
Így az Ég szent nászra lép a Földdel, hogy az EGY helyén, Istenfiak-ként élhessük meg a
Mindenek Mennyországát!
Írnák, 2010. 11. 09.
Ki is a "Titkos Angyal" ?
Akinek e földön rejtve vannak a szárnyai, de azért él, hogy Neked már itt azok lehessenek!
Szerelemmel szerettelek, s lehozni kívántam Néked a csillagokat is az Égről!
Szeretettel szeretlek, s felemelni kívánlak Téged otthonodba, a csillagok közé!
2010. 10. 06.
A KÁOSZ nem más, mint a még általunk fel sem ismert Tökéletes Rend szeglete!
A KÁOSZ csak parányi lyuk a Rendért működő elménk filmvásznán!
A KÁOSZ áldott táptalaja a Krisztusi Szeretet elvetett magvainak.
A KÁOSZ egy most születőben lévő Világ-virág fonákja.
A KÁOSZ egy kis kosz az Élet lélek-ző gépezetében.
A KÁOSZ csak ok, a világ átfogó felfedezésére.
A KÁOSZ a vágy megindító- OKa!
Az IS én vagyok!
Írnák, 2010. 10. 04.
Készülni a nagy utazásra
Ha ezen a Földön kívánunk utazgatni, számos, nehéz csomagot kell hordoznunk magunkkal.
Itteni életünk jórészét lényegtelenségek megszerzésével és azoknak bepakolásával és cipelésével töltjük.
Ha a Mindenségben, Isten országában szárnyalnánk, akkor minden világi terhünktől el kell búcsúzni, mely kötődések a földi sziklákhoz láncolnak minket.
Ha megszabadulunk szükségleteink és kényszereink terheitől, már ezen bolygónk is Isten országává alakul.
Írnák, 2010.09.26.
Az egyensúlyról, magyar nyelven
"Az én igám édes, az én terhem könnyű" mondat csak egy szóban: EGYENSÚLY. Az EGY-en
van a súly!
BOLDOGSÁG ELÉRÉSÉNEK MÓDSZERE:
Meglehet, hogy soha sem volt, s nem is lesz arra alkalmas emberi módszer, ami létrehozza azt a nehezen meghatározható élményt, melyet a B O L D O G szóval nevezünk meg.
A boldogság megszezésére, birtoklására nincs lehetőségünk.
Az m e g a d a t o t t, s a Létezés velejárója!
Azonban annak e l k e r ü l é s é r e hiheteltenül sok és leleményes módszert találunk fel.
A BOLDOGSÁG az egy állandó áramlás, mely a Világ és az Ember örök természetéből fakad. Ennek az "örök-áramnak" parányi - és pillanatnyi - szikráját éli örömként a múlandó részünk.
Melyik "vezetéket, vezetőket" választod? Az örömöket adó "gyengeáramút", mely egy emberöltő alatt számtalanszor elporlik a kezedben? Vagy az elnyűhetetlen "szupravezetőt" ? Azt, mely évezredek óta, közvetlen a Forrástól szállít boldogságot a szívedhez, Teérted?
Te érted?
Írnák, 2010. dec. 28.
ÍRMAGOK, KERESSÜK MEG EGYMÁST!
Nézz csak körbe és LÁSS! Használd a tévedhetetlen belső receptorodat, mely gyakorta túlmutat szemed tapasztalatán. Légy jelen, s láss megannyi társat a mélyen spirituális weboldalak alkotóiban és olvasóiban. Lásd az egységtudatot tápláló könyvírók között, lásd a táncosok, zenészek, művész alkotók táborából, segítő, karizmatikus hívők közt mindazokat, akinek jelenlététől és tetteitől eufórikus örömmámor borít el! Láss megannyi csendesen szolgáló, néha már hajlott hátú, de veled egylényegű lélektársat a személyes körzetedben, kik már nem javítgatni akarják a végleg kettéhasadó világrendet, hanem a megújulás bizonyosságában élnek, s ablakot nyitnak benned a végtelen felé! Lehet, hogy ők szólítanak meg: Te is Az vagy! Tat tvam asi! Vagy éppen te vagy a gyorsabb, s megsúgod a "másodnak", hogy : - Megláttam benned Istent!
Hajtsatok ki éledő Írmagok! Olykor már a szavak sem kellenek, érintéstől, öleléstől, mosolytól táplálva elburjánzik a nagybetűs Szeretet, s Élettel tölti az Új Földet!
Tudom azt, hogy akihez eljut ez az üzenet, már emlékezik! Boldogságának fő oka, hogy érdemes élni ideát, éppen most elhozva az Ideát, a már általa megjárt Mennyek Országából!
" A földrôl az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felsô és az alsó erôket magába szívja. Az uralmat az egész világ fölött így nyered el. E perctôl fogva elôled minden sötétség kitér. - (Hermész Triszmegisztosz).
Így az Ég szent nászra lép a Földdel, hogy az EGY helyén, Istenfiak-ként élhessük meg a
Mindenek Mennyországát!
Írnák, 2010. 11. 09.
Ki is a "Titkos Angyal" ?
Akinek e földön rejtve vannak a szárnyai, de azért él, hogy Neked már itt azok lehessenek!
Már csak izzik a léleklángod...
Szerelemmel szerettelek, s lehozni kívántam Néked a csillagokat is az Égről!
Szeretettel szeretlek, s felemelni kívánlak Téged otthonodba, a csillagok közé!
2010. 10. 06.
A Káoszról
A KÁOSZ nem más, mint a még általunk fel sem ismert Tökéletes Rend szeglete!
A KÁOSZ csak parányi lyuk a Rendért működő elménk filmvásznán!
A KÁOSZ áldott táptalaja a Krisztusi Szeretet elvetett magvainak.
A KÁOSZ egy most születőben lévő Világ-virág fonákja.
A KÁOSZ egy kis kosz az Élet lélek-ző gépezetében.
A KÁOSZ csak ok, a világ átfogó felfedezésére.
A KÁOSZ a vágy megindító- OKa!
Az IS én vagyok!
Írnák, 2010. 10. 04.
Készülni a nagy utazásra
Ha ezen a Földön kívánunk utazgatni, számos, nehéz csomagot kell hordoznunk magunkkal.
Itteni életünk jórészét lényegtelenségek megszerzésével és azoknak bepakolásával és cipelésével töltjük.
Ha a Mindenségben, Isten országában szárnyalnánk, akkor minden világi terhünktől el kell búcsúzni, mely kötődések a földi sziklákhoz láncolnak minket.
Ha megszabadulunk szükségleteink és kényszereink terheitől, már ezen bolygónk is Isten országává alakul.
Írnák, 2010.09.26.
Otthon, azaz ott Hon vagyok itthon. Hőn áhítva, „A Hon”-ban.
Ha már ott otthon vagyok, megvan a mindenem a Mindenségben.
Itt a Földön, ha távolodsz valamitől, BE kell raknod bőröndödbe mindent, ami akkoriban kell. Ennek súlya mindig síkban és sakk-ban tart.
Ez marad addig, míg elvárások és vágyak alakítják az életed. Ez az itteni tér FÉL!
Térfél! Fél, retteg tőled, mert a teret valójábanTe töltöd tartalommal, az a kényszereiddel ideláncol, fogságban tart a lommal!
De ha egyszer emelkedni óhajtasz, KI kell rakni mindazt, ami múlandó!
Még a ragaszkodást is, mely összeragasztja meglévő szárnyaid. A szellemi lét titka, könnyedsége az, hogy szükség nélkül való, EGY-lényegű, ezáltal a Minden legkisebb porszeme is ajándék!
Míg a múlandót követed, hernyóként falod fel a világod. Ha meg akarod ismerni valódi isteni önvalód, engedd, hogy a szépség és a szeretet találkozzon virágként és tápláló nektárként – a te lelkedben! Akkor, ha tudod magadról a Pillangó létedet, tudsz szállani és képes leszel nyíló virágot-világot nemzeni.
Talán el sem kell hagynod a jelenlegi tested, ha eszerint élsz, csak adj lehetőséget és időt Tenmagadnak a teljes átváltozásra.
Tudd, hogy a Világnak és Neked semmi múlandóra nincs igazából szükséged!
Tudd, hogy a Világnak pontosan oly mértékben kellesz, mint Néked a Világ!
Tudd, hogy az Örökkévaló magva benned van, ez az EGY, az értékcsomagod!
Tedd le fölös terheid, akkor bárhol és bárkivel együtt otthon vagy. Hagyd, hogy a szeretet könnyed áramlása néha megemeljen, fel, a tömegek (és a tömeg-) vonzásán (-on) is túlra!
Írnák; 2010-09-26.
-
A változások gerincéről...
Az egyensúly az, mikor az ember a középpontjában él. Hitelesen cselekszi azt, amit gondol és érez. Leginkább a Valódihoz, a belső Ten-magához simul.
Kincse az arany-arány.
Így az EGY-en van a súly! A személy ekkor már nem szenvedve-hordozója, hanem résztvevője az Élet színjátékának.
Oldás és kötés a hit. Azonban mély hitet egy perc alatt emlékké varázsol egy váratlan tapasztalat. Máskor bizony, abban töretlen megerősít!
Túlhaladjuk mindazt, mit a múlandóhoz kapcsolunk, de tartást ad az, mely Örökkévaló.
Akarat a cselekvés indító ereje, a vágy a lélekké. Szellemi létezésünk pedig igéző, teremtő kijelentésben "csak" van!
A "Vagyok, AKI vagyok."
Az eljövő kor eszméje - ami benne Örökkévaló - a szellemi evolúció által másként lesz értelmezhető:
- Vagyok, AMI vagyok!
Benne él valamennyi személyes névmással éntől - ők-ig az ember, és a Világegyetem. Kitudódik, hogy EGY-lényegű az, AMI benne ÉS az ami rajta kívül létezett, van és lenni fog.
Szabadságot - szerintem - soha sem nyerhetjük el, általunk kiagyalható módszerrel.
Ehhez az önazonosságunk idejétmúlt, kisfeszültségű áramkörét kell lecserélni, az univerzális erőket mozgósító vezetékre. Azon pedig monopólusú erő közlekedik; a Szeretet mindenható öröm-árama.
Szaporíthatnám a szót, de nem érdemes! A Világ tengelye egyetlen ponton áll és fordul. Azt tisztábban, összefogottabban azóta sem fogalmazta meg senki, miként Názáreti Jézus tette, még az őt elutasítókkal szemben is a Ján. 10. 34-ben:
>>Én mondtam: istenek vagytok<<
Sokszor említette példabeszédeiben Jézus, hogy "...akinek füle van, az hallja..."
Itt az idő (ismét), legyünk "fülozófusok"!
Szerettel mindenkihez: Írnák
