A szétszóródott Írmagok EGY-MÁSra találása

Egymásra találni



Mindannyian, akik e csodás bolygón az Életfának szélsodorta magvaiból felcseperedtünk, valahol magunkban hordozzuk a vágyainkat, hogy legalább zsenge ágaink egymásba kapaszkodhassanak.
Együtt élni, az EGY-másáért! Kölcsönös támasszal, az élet kisebb és nagyobb viharai sokkalta elviselhetőbbé válnak!
Talán nem is vagyunk olyan elérhetetlen távolságban egymástól!
Az is lehet, hogy nem csak a karunk képes segítséget adni a MÁS-oknak, hanem a kiáradó Gondviselés!

Köztünk élnek azok, kik értik Hermészt, ki a Smaragd-tábla örökérvényű üzenetében az Unio Misztika valamennyi lényegi titkát feltárta.
Hermész Triszmegisztosz utalt arra is, hogy a világ részei, így maga az ember is: - alászáll a mennyből – mint az égi ideák szülötte -, felemelkedik a földről – mint a föld evolúciójában érlelődött tudatossá váló lény -, ÉS ISMÉT visszatér a földre, hogy az alsó és felsőbbrendű erőihez hozzájusson!
Ekkor a mennyekből leszállt lélek, a tudatos szolgálatok által kínált leghatalmasabb élményt kapja: a dicsőség-ét.
Ez az átszellemültség - az Egység szolgálata - nem más, mint a Mesterek Útja!

Soha sem volt a saját korszakában irigyelt, és „jól kifizető” ez az út!
Meghasonlással, elutasítással, értetlenséggel, mindennapos változásokkal teli, sokszor pedig vérrel és verítékkel áztatott a Mesterek Útja!
De minden ismeretem szerint, egyszer sem volt olyan hatalmas forgalom ezen az úton, mint éppen a napjainkban!
Még ma is szűk ez a pálya. Ma már az Úton járók, ha a szembejövőkkel ütköznek, nem ölik-ellökik, hanem megölelik akivel találkoznak. És kérdik ama Másikat; Testvér, te merre tartasz?

Közöttünk élnek még magányos remeték, világtól – látszólag – elvonult „imamalmok”.
Lehet, hogy nem is kevés az ő közreműködésük abban, hogy mára a „még a kövek is újra beszélni kezdenek”.
A legősibb lelkek, a mennyből alászállók, a kilélek-zők, kik biztos alapot teremtettek a mai ember számára.
A neutrális, valódi részünk is itt van ezen a földön. Segít, hogy a szolgáló ősi lélek közölhesse a világgal, hogy már tudja, miért és kiért működik ez a világ!
De az ő „Életfa-ágaikat” legalább úgy tépik a fagyos szelek, mint a miénket, az emberi közösségekben, a városokban, falvakban.

Az előzőektől párhuzamosan élnek, de hazánkban sokszorta többen vannak az evolúciótól és a tudománytól kitanult belélek-zők, magukénak kisajátított tudásból, „Én lettem az Isten” erejétől duzzadva, de a jó szándékkal emelkedők.
A neutrális, valódi részünk is itt van ezen a földön. Segít, hogy a birtokló lelkek megérthessék és közölhessék, hogy már tudják azt, hogyan és mitől működik a világegyetem.

Ébrednek lappangó képességeink. Látásmódunk tisztulni kezd, s teret kívánunk engedni a lelkünk valódi erőforrásának, Ős-TEN-magunknak!
Közöttünk élnek néha a saját családunkban, ismerős körökben azok, kik nem tudják ma még azt, hogy valójában kik is ők! Mint a tyúkanyók szárnya alatt rejtező hattyúfiókák!
Még a söntések pultjait támasztják, vagy segélyért állnak sorban, vagy a pszichiátrián eltompított tudattal tengetik napjaik nagy részét. Megdöbbentő, hogy talán a legértékesebb szemekre rakódik rá a legvaskosabb hályog!
Lehet, hogy ez nem is véletlen?

A szunnyadó fényhozók jellemzői:
- A Lázadó. Egyetlen lélek sem lehet maradéktalanul elégedett azzal a világi káosszal, melynek átrendezésére született! Olykor indulatoktól hevesen, lázat adó. A begyepesedett világrend nem díjazza őt.
/Ugyanakkor örök érvényű, hogy egyetlen ébredező lélek sem képes rendet tenni még a legkisebb környezetében, addig, míg fel nem ismeri valódi önmagát és nem éli meg a belső egyensúlyt./

- A Megbocsátó. Még nem a hatalmának ismerete szerint kegyelmes, hanem gyengesége szerint elnéző.

- Az Alkotó. Egyetlen, a Mennyekből visszatérő, de még szunnyadó lélek sem valami és valaki ellen tesz, amikor valami, valaki mellett cselekszik! Az ideákat hozza ideát, mikor az önképzés által kiteljesedik, valamely nagy élményből születő művészeti, vagy tudományos ágon.

Az ébredezők ekkor már:
- Látják, hogy a káosz a legnagyobb táptalaja a újjászülető Rendnek!
- Látják, hogy Ős-TEN maguk és nem személy-önmaguk a hiteles orvosság, a világok fájó sebeire!
- Látják, hogy a kitaszított, kiszakított rész-ek „EGY-gyé” válva új, magasztos minőséget nyernek!

Mindkét világelvben élők között sokan ébredeznek! Előbb az ÖN-tudatra, saját szorgalmuk által, majd Ős-TEN tudata lel rájuk, az Ég adománya által.

Ébredezők még csak másokra érzik érvényesnek ezeket a változásokat, mert hitben gyengék, tudásban kérdésekkel teltek, személyes tapasztalatoktól – kishitűség miatt –még visszarettennek.
Szó szerint, és nem szív szerint élik az imát: …Uram, nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj!
Azonban máris hozzásegíthetnek másokat mindahhoz, amit még nem engednek meg maguknak!
Vagy mint kutató lángelmék, felülírják a mai tudományos doktrínákat, egyszerű, olcsón előállítható felfedezéseikkel. Csupán nem képesek azt üzletileg kamatoztatni ma, a közeljövőben használható fantasztikus találmányokat.
Mindketten elhaladnak a Teljesség sokszínűsége mellett, kihagyva a Jelen szent pillanatát és lehetőségeit, mert vélt, vagy valós Tökéletességet keresnek maguknak, valahol a jövőben.
Javaslatuk mitől is éledhet termővé más emberekben?
Csakis a lélekben méltó tud meglátni vagy megmutatni bármit a méltóságból! S Ők, már azok! Fényük úgy éleszt, keltet, mint az infra lámpa láthatatlan, de meleg sugara a kiscsibéket a keltetőfarmon.

A Tudók pedig már túl vannak a Hiten, megismerésből fakadó Tudáson, és már életük sokrétű szerepein át képesek azt hitelesen megjeleníteni itt, az anyagi világban. A mennyei Vágyak eszményképet teremtettek, melyek a megvalósulás pillanatában Tapasztalattá érnek.
Így szellemül át az anyag, s a matéria az isteni ideák mátrixává nemesül.

A Tudó már nem személy, hanem valódi - Jelenség!
Mesterek Mestere az, ki a két, elkülönültnek látszó világnézetet a Szeretet szent násza által egységes Egészként egyesíti. Hitből és megismerésből épít Új Földet a jövő isteni gyermekei számára.

Ezen jellemzők szerint keressük, szeressük egymást.
Napról-napra máris rendezzük be az Új Földet gondolatban, és még ma találjuk meg mindazokat, kikkel szívesen lennénk már most is szomszédok!
A közös gondolat, az erősödő tudatmező kvantummechanikai változásokat okoz a világi tudományos megismerésben, mely hasadást kelt a sokszor betonná merevedő vallási dogmák kárpitján.
S ezen Új Földön, a számtanóráinkon, kémia és fizikaórán isteni törvényeket tanulunk, Tudást és Életörömet merítve hozzá,
közvetlenül az Isteni Szeretet Forrásából.

Írnák, 2010. nov. 16.

Helyreigazítás az emberiségnek a "főszerkesztő" Úr-tól

>> A te utazásod nem egy végtelen ISTENKERESÉS,hanem Isten végtelen MEGTAPASZTALÁSA.<<
Forrás: Neale Donald Walsch; Istennel az öröklétben c. könyv.