Az élet varázsa

                          

     Mily szép gondolat: Az élet teli van misztériummal!
Mégis, mily sekélyes, mert hogyan tudnánk megláttatni azt, mely az elmének felfoghatatlan?
A harmatcsepp miként beszélhet szülőotthonáról, az óceánról?
Az óceán miként beszélhet - az őérte megizzadó - bolygó léptékű Ősforrásról, melynek ősanyja - a múltnak és a kozmikus térnek végtelen mélységében - még ma is változatlanul felbuzog?
Ez, a világ ÍZének és VÍZének méhe, miként szólhat az Életről?

    Lehet, hogy valódibb így: - Az Élet maga a Misztérium!
Ezen Misztérium felülmúlhatatlan csodája, hogy az élet forgatagában öntudatra lel a csillagokban salakként feldúsult por, földdé, majd emberré lett, s már nem csak „amott, kint“ , hanem „emitt, bent“ meglelé az alkotóját, Istent! Az elsötétült por dolga, hogy az éltető vízben oldva, áttetsző, élő szövetté szerveződjön, és végül megvilágosultként szövétnekké válva, ismét Fénnyé lehessen!
A Misztérium helye a mese-tér, az élő Lény a Mester,  a „más“ igéző mestere!

     Személy szerint ki is a Mester?  
Az EGY-Másra találás szerelmes extázisának gyermeke:    MIND-EGY !